marionett blogja

Ó te kedves "Fehér ember",
itt állnod a kertben,nem kell.
Kisüt a nap, fogyatkozol,
majd testeden eső dobol,

De jó lenne látni téged,
mikor tavasz jön el érted.
Nem is tél ez, minden nap más,
Rossz nekünk a napi váltás.

Reggel napfény, jó meleg van,
le a kucsmát, sálat gyorsan.
Este hó hull, nagy lomposan.
dideregve futsz, havasan.

Másnap szegény hóembered,
hűlt helyét is alig leled.
itt egy lábos, ott egy répa,
ez volt "Fehérember" orra.

Szomorú a gyereksereg,
évek óta mindig ez megy.
Hiába is mesélgetem,
milyen volt régen sok telem.

Tavaszig volt minden évben,
szép hatalmas hóemberem.

/Ez a versem más portálon is megjelenik/Bo/

Minden évben Irén anyjánál nyaraltunk Anya halála óta. Sokáig azt sem tudtuk ,hogy meghalt. Mignem egy utazáskor ,a soron lévő nyaralásra utazáskor,számomra megrázó módon derült ki.
Azt fogod mondani- közölte Irén ellentmondást nem türően-, hogy Anyuka!
- Micsoda? -én? Nem!
 De bizony igen!-mondta. Különben a kalauz levág a vonatról.
-Megértetted? -kérdezte villámló szemekkel.
Nem válaszoltam ,csak néztem magam elé.Dodus a bátyám már rég ,pár hónapja Anyucizta.Mert Ö ravaszdi volt.
Igy sok elönyhöz jutott.. De én nem, én juszt se! Anya él! -ezt gondoltam. Szanatóriumban van. Tovább duzzogtam
Már közeledett Debrecenhez a vonat, jött a kalauz kérte a jegyeket.
Irén elővette és átadta.
-Egy felnőtt, két gyerek. Már épp lyukasztani akart. Amikor megkérdeztem -Ugye nem dobsz le a vonatról?
A kalauznak elkerekedett a szeme.
-Nem szoktam a vonatról, gyerekeket dobálni-mondta.
-De Ő mondta ,ha nem mondom neki Anyuka, Te levágsz a vonatról.-mutattam mostohámra.
Az utasok szörnyülködve összenéztek.
Az én Anyukám beteg és szanatóriumban van és majd hazajön! Az Anyukám él.
Döbbent csend lett a kupéban. Irén feje vörös lett mint a főtt rák.
- A következő megálló Debrecen-mondta zavartan a kalauz. Ne félj leányka nem váglak le. Jelentőségteljesen  ránézett Irénre.
-Asszonyom ne ijesztgesse a gyermeket, ez az ügy gondolom, megérne egy beszélgetést.-mondta szeliden.
Irén ettől még paprikásabb hangulatba jkerült. Főleg mikor látta az utasok rosszallását.
-Majd számolunk kisasszony -sziszegte felém.Persze hogy sírni kezdtem. Ha Anyuka hazajön számol Veled válaszoltam.
akkor már többet nem szólt.

Beérkezett a vonat az állomásra, lecihelődtünk alig mentűnk száz métert egy beszögellésében az állomásnak.
úgy felpofozott,hogy haláláig Anyucinak szólítottam. Még kamaszként sem hittem el senkinek ,hogy Édesanyám meghalt
csak felnőttként jártam utána és szereztem be a halotti anykönyvi kivonatát. Az eszemmel már rég tudtam ,csak hát a szívem!

Ma szeretem nap van. Már a reggel is remek volt. Kávéillattra és madárdalra ébredtem.
 ...és és hűs volt a szoba. Végre! Úgy telt idáig a nap, hogy csak jót tettem mindenkivel
 aki telefonált aki, hozzánk jött . Aki távol van. szóval ez a nap a szeretet napja.
 Adtam tárgyakat és adtam a szívemből egy piciny darabot mindenkinek.
 Adtam még jókedvet és mosolygást... jólesett  adni. Süteményt kávét reggelire. Ebédet, sok mosolyt és a kutyusomnak
 egy simogatást és hosszabb játékot, mint más napokon.
 Kiálltam a teraszra mikor már mindenki elment, a  kertünkben tobzodó színorgia megint mosolyt csalt arcomra.
 Jé! az alobélia olyan kék...S ekkor jött a párom. Kék szemei mosolyogtak.
 Jó napod volt ma?-kérdezte
 Igen! s még jobb, hogy te is vidám vagy. Sok-sok Szeretem napot  és mosolyt. Mindenkinek.!!!
 A "szeretem nap " azért jó mert megvidámítja az embereket. Még a levegőt is másképp vesszük. és az éltető víz ize, illata is más.

Unatkozom... Ülök az ablak előtt. Lesem a fákon cinke családokat.
A Mama fáradhatatlan. Hordja a kicsinyeknek az eleséget.
Móhon nekilátnak. Nagy ribilliót csapnak ha már elfogyott az eleség és a Mama, még nem tért vissza.
Kis díjbirkozók. A MAMA totál lestrapálva. Ezek csak hangoskodnak. Követelik a magukét.
Hirtelen csend lesz a fákon.
Alant egy Anyuka, tolja kisfiát a kocsiban. Pont a mi házunk elött megállnak. Megitatja a kisfiút.
Majd előhúz egy zacskót és kis falatkákat ad a kicsinek.Amig az rágcsál.
Ö is letör egy darabkát a szendvicsből és a szájába veszi.
A gyerek ordít.
-Te neeeeeem!!!
-Az az enyém! -mind az enyém tudd meg!
Majd még rá is üt az anyja karjára. Az szomorúan nézi csemetéjét.
Az anya nem szól semmit, sovány testén összehúzza kardigánját.
Tovább eteti a kicsit, aki elégedett mosollyal nyugtázza igazát.
Kissé túlsúlyos a kisfiú. Az Anyuka mielőtt eltenné a zacskót,
lopva kivesz egy falatot, gyorsan megeszi,hogy a gyerek ne lássa
Lassan tovább tolja a babakocsit. Egy darabig még csend van.

Majd a tujafán eddig csendes kiscinkék, újra hangoskodnak.
Cinkemama már hozza is az eleséget.
Fáradt és sovány, lassan fiókái nagyobbak mint Ő.
Furcsa a világ....