Kutyavilág

Csodálatos reggeli ébresztő naponta, a kelő Nap sugarai, madártrilla-slágerlista, lélekérintő idill. Első út ki az udvarra, jó szokásom, kis kutyák, kiskert, egy kis terepszemle.
De jó, virágzik az orgona, éledezik a rózsa, sok a pitypang, de jaj...terül a tyúkhúr is...a fehér virágtenger egyáltalán nem illik a képbe.
Tegnap délután aztán hadjáratot indítottam a nemkívánatos "növények" ellen.
S ezzel kivívtam kisebbik lányunk haragját, aki boldogan sütkérezett a kerítés tövében, egy hatalmas tyúkhúr-gyepen:)) sértődötten el is
vonult, majd dolgom végeztével, mikor a kisvödrömet ürítettem a kukába, rosszalló tekintetével kerültem szembe, ott hevert félig hamus
pofival végtelenül felháborodva az udvar másik oldalán, s ha tudna beszélni, valószínűleg azt mondtva volna...ez is jó, itt is ér a Nap, de elzavartál!

Régen írtam már róluk, egészségben, kópéságuk teljében megvan mind a kettő, illetve ha a kényes kandúrt is besorolom, akkor mind a három.
Ahogy mondani szokták, egyik sem jobb a Deákné vásznánál. Ám ragaszkodásuk példaértékű lehetne nekünk embereknek is.

Úgy volt, és el is kezdtük, hogy a kamra lesz Ildi szobája, de financiális problémák és időhiány miatt félbeszakadt a dolog. Most végképp nem
esedékes hiszen szegény bajnoknőnek van még legalább három hét kényszerpihenője.

Ám, a régi cipészműhely nagyobbik helyisége lett a kamra, a belőle nyíló kisebbikben a tüzelőt tartjuk. Élmény látni amikor Papamaci hasogatja,
illetve próbálja hasogatni a fát, mert a két lányunk asszisztál neki, lábánál, kezénél, körbe-körbe rohangálnak, vagy ellopják a gyújtóst, és
dorgáláskor olyan ártatlan szemekkel tudnak nézni ránk, hogy az elmondhatatlan.

Kajaosztás idején, miután majd' ledöntöttek a két amúgy is ingatag tappancsomról, olyan szerencsétlen éhező képet tudnak vágni, hogy a
szívem szakad meg...:)) a kicsi gondosan megszaglász minden falatot, és ha nem lépek közbe hát szegény Bogi hoppon marad, ráadásul Lizzy
még meg is morogja, én meg szoktam neki ígérni nem éppen kedves kilátásokat.

Természetesen ha a kandúr arra jár persze tisztes magasságban, ő is megkapja a magáét, ha véletlenül otthagyja....nemrégiben arra lettem
figyelmes, hogy a kicsi, nyüszít visít, sír, Bogi kaparja az ajtót, rohanok(?) ki, vajon mi a baj, hát a maradék falat túl magasan volt a "picinek".

A kamrában van egy kis fagyasztó. A csontokat elfeleztük, felét fagyasztottuk, párom előszedte, kitette a gép tetejére...éppen indulok a másik
hűtőtől visszafelé egyszer csak hatalmas puffanás, hát Lizzykénk addig ugrált míg csak sikerült neki leverni a csontot, s dorgálásomra igen
diadalmasan pislogott rám azzal a hatalmas barna szemével...aztán tegnap míg a mancsnyomait törölgettem...valamiért sürgősen otthagyta
a helyszínt...:))

Született egy rendelet,
okos ember lehetett,
kinek esze megtermette,
számolják az ebeket.

Délutáni gép-percek
közben ablakon kitekintek,
kapu előtt szőke hölgy,
idegen, még nem láttam őt.

Benéz nagyon izgatottan,
kutyából nekünk kettő van,
de mire leírja a sok betűt,
nem is látott már egyebet,
kettő helyett egy ebet:)))

E sorokat a képzeletem, s dühöm szülte...csak sajnos én is csak egy kiskutya vagyok, aki megugatja a Holdat.

Készen vagyunk, főnök? -  hajtotta le Bernát Hegyi a fejét...egészen addig míg szem magasságba került Ta-csival...nem kedvelte nagyon, de sajnos előző felettesét s barátját, Juhászt A Németet előző héten egy ember ütötte el.
Néhány nap múlva a Saját Állat Védelem (SÁV) vezetői úgy döntöttek, Ta-csi lesz a megfelelő egyén erre a posztra...képzett, sőt sajnos túl képzett is...az ő családja évek során nagyon megtizedelődött...volt aki betonon végezte...volt aki azt hitte, finom az az ínyenc falat...volt aki már nyüszíteni sem tudott az éhségtől, s végén már csak csendet hagyott....ezért döntött úgy Ta-csi...hogy most vége...egyszer s mindenkor.
Jelentkezik, és megmutatja...szívesen fogadták...persze, itt nem dívik...hogy ki milyen....az a szeretet a parancs önmaguknak, amit az embereknek is
juttatnak....és mit is kapnak érte......................:(((((((((((((

Készen vagyunk...segíts, felül emelkedni...mire Bernát készségesen a hátára vette....elindultak....terepszemlére megyünk - kezdte Ta-csi...remélem a Rot-Weiler kommandós nagy testvérség jó munkát végzett...persze ez is csak fontoskodni tud...dohogott Bernát...látszik, fentről küldték...de nem vakkantott egy szót sem....őneki is volt törleszteni valója...gondolta mindegy ki parancsol...csak édes legyen a bosszú.

Végre odaértek, idilli kép ami őket fogadta...kordon közepén remegő riadt emberek....érdekes...gondolta Ta-csi és Bernát, most egyik sem vitéz, most az egyszer nem ők uralkodnak rajtunk, hanem mi rajtuk...s ez vajon miért nem tetszik nekik.....mindegy...

Segíts le, kérlek! - szólt Ta-csi, s egy pillanattal később már földön volt...jóóóóóóó.....nagyon jóóóóóóó így gondoltam.....akkor ahogy megbeszéltük...ki nem engedni egyet sem....és most egy két há....ki-ki mit tud....ugatni, morogni, vonyítani....minél hangosabban....és jó sokáig....

és jaj annak aki mukkanni mer.......

hadd lássák....nekünk ilyen az ami náluk az a borzalmas bumm-bumm-bumm---hogy is...az a tüzijáték!

Bocsot brummogok, nem túl kedélyes a mai mese...de ennyivel tartozom...ennek a tündérnek is itt a sarokban...tegnap éjjel a másik lányunkkal együtt majdnem szétszedték a bejárati ajtót...mert a közeli városban a falunap rendezvény koronája természetesen...tüzijáték volt...:((( bújtak hozzám remegve, akár a gyerek...miért nem lehet érteni....a kutya halló, szagló, látó képessége többszöröse az emberé...és ezt nemcsak kihasználni lehet/szabad  de figyelembe is kell/ene venni....
gondoltam....megkeresném a szervezőt...fejébe húznék egy vasfazekat, kezembe vennék két fedőt....és néhányszor jól megütném kétoldalról....
csak sajnos...nem érnék vele semmit a világon...e világon...:((

Fontos elintézvaló a gyógyszertárban,
nagy a csomagom, távozás "hátul"
kedves főnökasszony nyitja nekem a nagykaput,
elindulunk kifelé, egyszercsak
földbegyökerezik a lábam,
a nagy szürke mamakutya,
felettébb barátságtalanul mered rám.

Múltkori találkozásunk nem volt sikeres,
azt hitte bántani akarom a kölykeit,
még a kerítés túloldaláról is megutatott,
akkor egy elhagyott telken
talált menedéket, s jó emberek adtak ennivalót.

Most láttam befogadták, repesett a lelkem,
megtudtam a kiskutyákat nehezen
de sikerült elajándékozni szépen.
Szürke mama fekete kölykökkel.
emlékké vált az akkori látvány,
most pedig könnyek gyűltek szememben,
hogy valahol még nem halt ki az emberség,
van még jellem, lélek és szeretet,
vidámabb ez a borongós péntek,
el is zártam magamban ezt a lélekszépet.