Kutyavilág

Jajongani akartam, hogy lelkibeteg vagyok a kutyabántalmazások  miatt, de ez nem ide való, bár nem csinálok nyarat, de ígérem leszek "egy fecske", természetesen medvebundában. Szóval, szokásos csendélet, lenne ha Nalánk nem akarná a kicsi füleit letépni ha csak ránéz a kajájára. Mentem a helyzetet, - jön Anyád! - mondom, mire a világ lesugárzóbb tekintete a válasz. A pici abban a pillanatban szoborrá merevedik, olvasni már jól tudok a nézésében...és nekem? - Neked? Itt vagyok én! Válasz nincs mert elrohant...!
(sok kutyánk volt már, de valahogy Ildinek Nala a legkedvesebb, és a kutyaszótáriban is értelmezhető a "jön Anyád"! Olyannyira, hogy ha sok idő telik el, vagy előfordult hogy nem jött, én kaptam a lesújtó pillantásokat!)

...kiáltott fel a vízóramérő értékét vizsgáló illetékes, amikor Nalánk jól nevelten ráugatott úgy köszönésképpen. Ez újdonság, eddig elég volt bemondani. Emberünk bejött, felemelte az aknatetőt s éppen engedte volna le a mérőműszert mikor bölcs kutyánk úgy döntött, megérdemel egy köszöntést. Ekkor hangzott el, hogy "de szép kutya, kicsit kajla a füle de nagyon szép!" Nala addig vigyázzülésben ült, míg a dicséret adója el nem távozott.

avagy amikor a kiskutyát nagyon átverik. Ahogy várható volt, az idő kicsit átrajzolta az erőviszonyokat. Három macskánk most már menekül Brúnó elől, de persze mindig sikerül nekik kicselezni. Van, hogy én is segítek. Szokásos jelenet, kandúr a párkányon, sakkban tartva, a kutyus vigyorogna ha tudna. Kilesek az előtér ablakán, melyik feketeség is ez a testvérpárból,hurrá, a bátrabb, na akkor lesz kutyabaj. Ki nem megyek, mert hideg van és valami esik, de a megoldás egyszerű. Kinyitom az ablakot, macska be, ablak becsuk, szegény kutyus percekig csak les felfelé, aztán mint a vihar rohan Nalához "panaszkodni".

Újabb álmatlan éjszaka, egyszerűbb ha leülök a géphez. Észrevettem, valaki néz meredten befelé. Zizi kisasszony kért bebocsátást. Gyors etetés, hiszen ezerrel kapom a szenvedő macskagyerek tekintetet. Majd nemsokára karomba kéretszkedik és valamit figyel merően. Kétfelé is...izgatja az "egér", de közben lesi a futó valamit a monitoron, percekig tartó jelenet, de a karom zsibbad, leteszem. Végtelenül aranyos szemrehányó tekintet a jutalmam  Bekuckózik a szék lába mellé és el nem mozdul, míg ott ülök.

Zizike igen otthonosan érzi már magát nálunk, a két kandúrral egész nap folyik az adok-kapok, egyik sem jobb a Deákné vásznánál.