Kutyavilág

Nem, nem ment agyamra a meleg, 

a várakozás lassan, de cammogunk

kedd felé, amikor is végre nem leszek

medvétlen, remélem.

Papamaci gyógyul, a hangulata jó,

csak már ő is jönne.

Szóval, nyitottam ki a szúnyoghálós

ajtót, és akkor láttam meg a fekvő 

plüssegeret, amit akkor ültetett fel

Luna kutyus egyetlen mancs mozdulattal

és olyan fénylő tekintettel, ami csak egy

bolondos husky sajátja.

A képen látható hölgy hetek óta 

kesereg, eleinte kaptam ellenőrzést,

hogy biztos elrejtettem a kedvenc 

gazdiját.

Szombaton a mozgáskorlátozott rendezvényen 

Papamaci lóúgrásban, futólépésben elért egy harmadik 

helyezést. Én a görbebot dobóversenyen nem igazán 

jeleskedtem, esetleg, ha a három dobást össze lehet adni.

De megnyugtattak, lesz még dobásom.

Tegnap pedig megérkezett a feladat, a sok szeretetteljes

tanács, eligazítás közben eszembe jutott,  láttam-e én 

már kutyát...nem lesz baj, leteszed a ventilátort, lefekszenek elé és kész...anyai jó indulat nem mondatta velem, hogy ahogy azt

a  Móricka elképzeli...

Persze, a két kicsi próbálkozott, az lett a vége Szonja egy kedélyeset vakkantott Rozira, Kuplung pedig Lunára. Pillanatig a hazaiak lefagytak. 

Egyedül Kuplungnak kellett gyorssegély, mert hiába dajkáltam, őt megviselte, hogy a gazdik elmentek, aztán a távhívás segített.

Ha mar az a már,

de nem elég az a még,

kényszerpihenő.

...szeretetet. Hétfő reggel, indulás a távolábbi

szomszédba, Kodály Zoltán szülővárosába.

Akármilyen jó a szervezés, valami mindig közbe

jöhet. Rozika döntött úgy, ha már a kuka kimehet,

akkor ő is. Szerencsére még elinduláskor találkoztunk

vele. Luna kétségbeesve nyüszített, és vádlóan

nézett ránk, hová lett a játszótársa.

Koraeste viszont a kisasszonyt vittük oltásra,

az egyszerűség kedvéért Ildiék két kutyájával együtt 

egy orvoshoz visszük a népet.

Rozi vigasztalhatatlan volt, szemében egy regény, 

miért visszük el a "védencét", próbáltam nyugtatni.

Odaérünk Ildiékhez, öröm nézni, ahogy a két nagykutya 

játszik a kicsivel.

Állítólag Kuplung még mindig lelki beteg, hogy Luna

eljött. Javasoltam, még egy huskyt a házhoz, hát

nem arattam sikert.

Hányszor hallottam, olvastam, a kutyának nem érzése,

ösztöne van, lenne mit tanulni...

Rozika társat kapott maga mellé.

Luna a 12 hetes husky lány személyében.

A kezdeti néma bizalmatlanság megszűnt,

gyűlnek a kedves pillanatok. Több évtizedes 

kutyás múlt után az ember megtanulja 

megkülönbeztetni a hangokat. A nyüszítést,

a nyikkanást, a több hangszínű megnyilvá

nulásokat. Az elején Rozika "Luna-szittert"

játszott. Egyszer csak láttam, hogy a

tanítvány két lábbal áll a tanáron és tépi

a fülét. Néhány nap és a méret különbség 

igen csak látható lesz. Luna szürke-fehér

színe is  jól mutat a barna nevelő mellett.