Kutyavilág
EgyébEmlékezés a "Mamáról"
Hazaértünk a bevásárlásból. Néma csend
fogad, se üdvözlet ugatás, se ugrálás, semmi,
nem is látom a barna bundás tüneményt.
Egy pillanat alatt átfut előttem a közös életünk,
az egyik oldalon vaskerítés, de a másik, szinte semmi,
alatta csak sikerült ásni? Mi történhetett? A kérdőjelek
fojtogatnak. Hátra botorkálok, és meglátom.
Kényelmesen hasal a kerítés mögött, és vigyorog.
Megidézem a Mamáját, és megfenyegetem, elárulom
Anyjának...hát ezen aztán úgy megijedt...!
Háza őrző
El nem mozdulna mellőle, nem értettem,
mi lelte kedvenc kutyámat. Aztán, ahogy
jobban körülnéztem, mi változott, rájöttem,
egy faféle a ház mellett, megnőtt annyira,
hogy a lomb pont árnyékot vet.
Igen aranyos életkép, mert a küszöbön állva,
ha nézem, a kerítés alja eltakarja majdnem
egészen Nalánkat, csak a kópé feje, és
a két kajla füle látszik.
A szúrós vendég
Több évtizedes gazdilétünk alatt megtanultunk "kutyául" érteni.
Tegnap a szokásos "esti ugatás" valahogy más volt, figyelem felkeltés is, és ahogy Nala kicsit elhallgatott, már meg is oldódott
a rejtêly. Gyanús mozgolódás, kicsit olyan röfögő hang a kerítés
és a szomszéd ház alkotta sarokban. Kíváncsi macskáink is
odamerészkedtek csodát látni. Nurmika a meglepetéstől produkált
egy helyből távolugrást, Zizike a bölcsek nyugalmával érkezett és tàvozott, a többiek tisztes távolságból figyeltek.
Felébredt a sünikénk.
Szépike
Hétfő dél, búcsúzàs, három-négy óra magàny. De,
még a küszöbről hátraszóltam a barnabundàs tüneménynek,
hogy szia Szépikém! Szemvillanàs, minden rendben.
Ám abban a pillanatban Zizike meredt tekintetét láttam, az
asztal tetején üldögélt, és egyfajta "mi van?" hangot hallatott.
Azt hitte neki szólok. Bocsánat, de Szépike csak Nala
lehet. Eszembe jutott megint, amikor megkaptuk, Ildi dédelgette
a hátsó ülésen, aztán a karomba tette, hiszen mentek be
apjával kutyakajáért, és a kicsinek már akkor akkora lelke
volt, szinte szepegett a karomban, hogy őt megint itt hagyták.
Nyugtatgattam, és csak arra lettem figyelmes, hogy a másik
kocsiból kiszálló öreg bácsi megkövülten nêz rám, és tán
kicsit bolondnak néz. Reagálni már nem volt időm, amúgy sem
akartam volna, de közben megérkezett a család és indultunk
haza.
Büntetésben
...voltam. A barna bundás tünemény úgy
ítélte meg, ha már a gazdi nem ment
hátra hozzá, én tehetek róla. Persze, lázas
betegen nem vizitelt nála, érthető.
Azt vettem észre, nyitottam az ajtót, és
süt a tekintet, hogy "csak te?".
Aztán napokig szemkontaktus van, de
nem hunyorít rám barátságosan. Tegnap
lecammogtam, hogy tisztázzuk a dolgot,
orron simogattam, már ugrált örömében.