Kutyavilág

Ő Rozi, a mindennapok hangulatfelelőse,

mosolyvarázsló. Mostanra teljes jogú családtag.

Kellett néhány nagy pofon, csak úgy visszamancsból,

de Misi kandúrral működik a békés egymás mellett

élés.

Autóparkoló, még egy gyors vásárlás este.

Túl az utolsó előtti oltáson. Dicséret-hegyek,

"beszélgetünk", sőt a Hooligansnek segítek

énekelni, Rozi barna bundás szeretetcsomag

kisasszony néz rám elkerekedett szemekkel.

De, jól bírta. Hirtelen arra leszek figyelmes, 

valaki belebámul srégen az életképünkbe,

és ahogy a lassan sötétben ki tudom venni,

eléggé értetlenül. Nem érdekel, csak az, hogy

ez a bizalom is lehessen szeretet.

Újat tanulok, Nala a barna bundás tünemény

elméleti kutyaológiát tanított, Rozika a 

gyakorlatot. 

Már nem sok van belőle,

de aki megfontolt gazdi,

annak úgysem egy nap a világ,

és néhány órának is lehet

olyan fájdalma, mintha 

a szívét tépnék ki.

Mára csak gondolataim vannak,

már a dátumra, világnapra utálok.

De a tettekhez nem kell naptár.

Búcsúztunk a barna bundás

tüneménytől, a lelkem még

mindig keresi.

Ám, itt van nekünk vigaszként

egy barna szeretetcsomag, Rozi.

Lassan harmadik hete, hogy

tanulhatjuk egymást, gyűlnek

az emlékké érő pillanatok.

De amit érzek, azt a szemében

látom, születik a szeretet kapocs.

Hálát adok az Úrnak minden

kutyáért, és hogy újra lehet ilyen

kedves családtagunk!

A bizalom tekintete,

a tekintet bizalma,

fél úton dajkáltam, aztán

bealudt. Játék a macskákkal,

ki-kitől fél jobban?

Barna vekni, gyémánt szemekkel,

sétatéri keverék.

Rozi, Üdv a családban!

Öt hete csak ...de mintha 

ezer év fájdalma tépne.

Kinézek, és nincs ki visszanéz,

beszélek és nincs szembeszéd.

A ki sem mondott szavak is

üresen konganak bennem,

körülöleli a megfosztott szeretet

zokogó vádja.

De, napok kérdése, tiszta lesz

a porta, várja majd új lakóját.