Kutyavilág

Az a kedvenc huncutka

képen is látszik itt oldalt,

ma a napfényt "ellopta".

Palakerítés innenső fele

két tejesláda egymáson

faforgáccsal tele,

jó időben a kópé

kedvenc  helye,

egyszercsak látom

sütkérezik a napon

a fél fele forgácsos

de nem kicsit,

nagyon.

Bajom közt ajándék

percmosoly volt,

most itt hagyom.

Szegény cicus - gondoltuk sokszor, amikor a két kópé kergette a kandúrt. Amíg egyszer észre nem vettük, hogy őurasága milyen ráérősen sétálgat az előtérben a szúnyoghálós ajtó védelmében, mialatt a két kutya őrjöng kint.

Egyidőben éjszakánként hárman osztoztak a fotelon, összebújva melegítették egymást, és csak reggelre kelve "vette észre" a kettő hogy a harmadik az nem kutya.

De telik az idő, öregszenek ők is, az osszebújás már véletlenül sem fordulhat elő, és egy-egy vérre menő harc után Sessy csak akkor közlekedik nyugodtan a földön, ha valamelyikünk kint van, és a kutyák nem merik megkergetni.

Mi már beletörődtünk, bár ahogy írom, ez is fél hazugság, de mit tegyen az ember..., hogy a másik közre nyíló házfelünk lakója nem túl rendes ember. Van egy szerencsétlen kutyája, nap nap után halljuk a sírását, de a kerítés olyan lehetetlenül lett megépítve, és ott a deszkapalánk is, hogy esélyem sincs legalább ételt átdobni neki.

A gazda annál többet fogyaszt, folyékony kenyeret:( A "százasban" is panaszkodtak, a szomszéd nem gondozza a kutyát, s hogy ne hallják a nyüszítését, egész nap szól a rádió.

Az jutott eszembe, emberek írtak kutyákról könyvet, regényt, magasztaló sorokat, ha a kutyák írnának vajon mi lenne benne?

Kutyának nem "kell" lenni egy háznál, de ha már van, úgy gondolom felelősséggel tartozunk értük.

Nem esik messze az alma a fájától,

a kölyökkutya a mamakutyától:)

pont az a kópé tekintet, megismer

csillan a fény a szemében, de

rohan tovább, kell a sok új élmény.

Papa-mama színvilága visszaköszön rajta

feje-törzse feket-fehér

mellső két lába fehér, hátsó kettő barna,

ma láttam a barnán van két fehér "zoknija".

Örülök, hogy odakerült hozzájuk,

a két kicsi lány vigasztalódik,

hisz' elment a kedvencük.

Újdonság elsejétől az ebadó,

de kérdem én, aki elveszi egy kutya életét,

annak vajon mi adható.

Kár hogy erre nincs valami törvény,

szívem szerint meghoznám már ma én:(((

Kicsi háznak kicsi ajtaja

Ajtó előtt egy fotel,

fotelben két kicsi (korú) kutya,

szívemet rabolja el.

Ha indulnék,

marasztanak,

simogatásnyi pillanat.

Ha érkezem,

kapuban várnak,

könnyfakasztó mozzanat.

Örömben társak,

búban vigaszaim,

s nem érzem, hogy terhes a munka,

velük kezdődnek napjaim.

Önzetlen szeretetükért

én is jóval fizetek,

s hogy újra lehetnek kutyáink

Istennek naponta köszönöm meg.