Kutyavilág

Péntek reggel volt, hazaértem, kapuval kizártam a külvilág zaját, a bejárati ajtó jelképesen megnyitotta a napot otthon. A szokásos hangos kép fogadott, Zizike a szőlőtőkén reszelte a karmai, én tettem neki nem túl barátságos ígéreteket. Hátrébb Nalánk is jelezte, hogy erősen eljött a reggeli ideje, lépteimre a kakas is hangolt. Reggeli osztás után, vízzel teli vödör a kézbe, tartalma Nala vizes lábasába került, s ekkor történt valami... egy nagy jobb mellső tappancs emelkedett, először azt hittem, pacsit akar adni de nem, rátette a lábamra, s közben az a csodálatos tekintet a barna szempárban... leírhatatlan. 

hogy idehozok olyan történetet, ami nem róla szól. Sajnos, Brúnónk elszökött. A macskák mostanra elfogadták, hogy nem kergeti meg őket senki, sőt Zizike elkísér néha Nalához, bár a hölgy nemigen vendégszerető. Megint lejárt a szerelmi csatározások ideje, az egyik fekete kandúr bejár panaszkodni hozzám. Igaz tegnap megbotránkoztató dolgot tettem, és elég megrovó pillantást kaptam tőle, sőt azt hittem nekem ugrik. Töltôre tettem a telefont, és letelepedtem Papamaci kedvenc foteljébe, a macs leült elém, míg ismerőssel beszéltem, ahogy letettem a telefont, beazonosított, ebből lett a haddelhadd.

Íme hát, az új házőrző képben is nemcsak szóban. Igazi kölyök, mindent visz, sebaj, az előszobában a szekrény tetején a cipőpárok, s a papucspárok jól megférnek az aloe verákkal. Szíve-lelke a szemében, igazi kislány, sértődöttsége maga a komédia, tekintetéből olvasni lehet.

Ildi diadalmas mosollyal mutatta kincsét az imént, sikerült a "kislányt" kicselezni, mert bár igen fotogén, de nem szereti a fotózást, ígéretet kaptam, ha idő lesz rá, itt fog "leselkedni" Lizzy helyett, ám addig is, álljon itt néhány gondolatom, milyen is az én kutyavilágom!

Szeretemdal kutyákról

Volt egy kislány "gyáva nyuszi" köszönet érte "Gyuri bácsi"
sok-sok év, és simogatni merte a kutya hátát, ha mégis
megfordult, a kislány hátrált.
Volt sokáig az út közepe, vagy a túlsó oldal, de közben
nyílt a szív-virág is, a szellem súgta e dolog már banális,
s közben persze dolgozott a naptár is.

Lett egy kicsi tündér, cseperedett, s őneki könnyű volt a szeretet,
jött is a sok huhogás, "jó szándék" mögött, bármi más,
vidd ki őt is, az kocsiútra, vagy a túlsó oldalra, nehogy megkapja
a kutya, hamis mosoly, s a látszat csal.
Maradtak a bölcs szavak, tisztes távolban a kerítés,
s ha mégis a pici kéz simogatni akart, jó példával járj elé.
Elmenekült "a gyáva nyuszi" maradt, ha lehet, a szemtől szem,
dédelgetés, vagy ha szükség van rá, dorgálás.

Kutyák jöttek, mentek, voltak, barátokká váltak, 
s elvesztésük fizikai fájdalom, megszületett szépen
a nagy családi vonzalom. 
Itthon idilli kép ami dívik, kétoldalú szeretet,
de ép eszem fel nem éri, kutyát szeretni hogy nem lehet,
olvasom, osztom, de ez oly kevés, kutyakínért nekem kevés
ha egyáltalán létezik, bármilyen földi büntetés.

Látom vagyunk elég sokan, hálót fon a szeretet,
de sokkal szebb hely lenne a világ ha mindenki
szeretné az ebeket.