Vannak még szép napok

Bár borús a reggel és szomorú az idő, de az én lelkemben ma mégis fény ragyog. Vannak még szép napok! Csüggedt lelkemnek utatmutató, bíztató szép napok, Többek között ez a mai nap is ez. Karinthy Frigyes jut eszembe, miközben itt ülök és írok, "Nem mondhatom el senkinek, elmondom, hát mindenkinek". Ma reggel a posta levelet hozott. Székesfehérvár Polgármesterétől kinek elküldtem az Idők alagútjában című kötetet egy levél kíséretében. Két nap alatt itt volt a válasz, ez volt a ma reggel. Csak egy-két sort idézek, ami Apámra vonatkozik. "Édesapját nagyon jól ismertem, tiszteltem és szerettem. Ő egy igaz EMBER volt. Megtiszteltetés, hogy édesapja verseit és aforizmáit tartalmazó könyvet az Ön aláírásával számomra elküldte. Versein keresztül még jobban megismerhetem azt a nem könnyű életutat, amit édesapja bejárt. .......Édesapját tisztelő és szerető emberként emlékét szívemben megőrzöm." Talán nem is kell mondanom, hogy a levegőt igen szűken mérték ezekben a percekben. De lelkemet nagy melegség járta át, és boldog voltam. Azért is, mert ebben az emberben, aki ezeket a szavakat írta nem csalódtam. Mindig ilyennek ismertem és reméltem, hogy az idő nem változtatta meg őt. És vannak még szép napok bizony! Aztán eltelt pár óra, rápillantottam a sok teszem-veszem közt a monitoromra és megjelent egy üzenet. Ilyenkor szoktam elengedni a kezemből mindent és azonnal olvasni. És megint csak azt tudom mondani, hogy vannak még szép napok. Vallejo méltatása volt az üzenetben, de nem akármilyen. A természet kis csodája, számomra is csodát varázsolt, amiben még nem nagyon volt részem. Hirtelen nem is tudtam, mit is kezdjek most. Válaszolni rögtön nem tudtam, hiszen könnyeimmel küszködtem. De éreztem rögtön kellene valamit írni, mert sürgős, mert ez a csodás pillanat elillan, pedig ezekből kevés adatik az életben. Illedelmesen megköszöntem, ahogy rendjén való, de tudtam ez kevés. Nem magamért vagyok boldog, hanem Érte, aki nem érhette meg ezeket a méltató szavakat, csak talán mindig remélte. Ígéretek felhőjével betakarták szárnyait, mely mögül nem villant reménysugár, s elhagyva ezt a földi létet, csak nagy kiáltást hagyott maga után. MIÉRT? S nem volt más vágyam, csak szárnyára bocsátani a kis csodákat, hogy végre láthassák a napot, hogy ne fiók mélyibe leljék halálukat. És ez a csoda! Megkapták a szárnyakat és talán teljesíthetik küldetésüket.Köszönöm Vallejo, hogy vannak még szép napok! Mikor felragyog a nap és bizton lehet mondani, hogy érdemes volt. Erőt adtál nekem, hogy én is a magam küldetését teljesíteni tudjam. Méltó milliőbe, méltó zenék közé ületni verseit, ahogy ő szerette, azt és úgy játszani, ahogy ő szerette és elvárta tőlem. Épp a mélyponton voltam, mert mindig van ilyen, hát most kipattantam a posványból és újult erővel, fényes fáklyával indulok az előttem álló útra. Mert nem mondhattam el senkinek, hát elmondtam most mindenkinek, hogy vannak még szép napok!