Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Nagymama
kozmazsu• 2011. március 8. 21:16
Fájdalmad könnyét törlöm,
ölelve reszkető szíved,
te árváknak árvája,
ki megint csak temetsz!
Három koporsónál álltál,
könny nélkül sírtál, láttam én.
Három, meg most egy!
Sorakoznak a keresztek
anyai szíved roncsai felett,
görnyedve jajong a lét,
mely még tiéd!
Elgyötört testedet hurcolod
édes fiad sírja mellé,
s kérdezed Uram,
meddig még?
Te árváknak árvája,
hangtalan zokogva,
a fájdalom szíved tépi szét.
Adj Uram békét neki
szívét gyolcsba takard,
itasd fel könnyeit,
hisz ő Anya!
Temetni fiút? Anyának?
Árváknak árvája,
már csüggedni sincs erő,
könny sincs már elég.
Miatyánk legyen meg a te akaratod!
- bevégeztetett -!
kozmazsu2011. március 9. 11:29
Sebes voltál, mint a gondolat, köszönöm, hogy itt vagy velem Drága Fruzsikám!
zsomcike2011. március 9. 11:27
Zsuzsikám, ''már csüggedni sincs erő'' mikor az összes könnyet elsírjuk, csak a néma döbbenet marad, nincs kegyelmi állapot. Nagyon értelek. Szeretettel olvaslak mindig. Fruzsi
kozmazsu2011. március 9. 08:53
Köszönöm Drága Irénke, hogy rámtaláltál megint! Köszönöm együttérzésedet. Szeretettel: zsuzsa
irenke2011. március 9. 08:40
''Adj Uram békét neki
szívét gyolcsba takard,
itasd fel könnyeit,
hisz ő Anya!''
Drága Zsuzsikám, szívből jövö kívánságod a szívéhez ér!
Szeretettel így kivánom én is.
kozmazsu2011. március 9. 07:36
Köszönöm, hogy megtiszteltél látogatásoddal.Szeretettel: Zsuzs
csillogo2011. március 9. 06:24
Ámen!
Szépen írtad - nagyon-nagyon!