Menekülés a végtelenbe

Üvöltsetek szelek

hasítsatok eget,

repítsétek lelkem

a messzi végtelenbe.

 

Siratófalaim szövetén könny pereg,

üvöltsetek szelek a lelkemért!

 

Üvöltsetek szelek a létemért

Vijjogjatok sasok a percekért,

marcangoljátok szét falaimat,

szabadítsátok ki vágyaimat!

 

Siratófalaim szövetén könny pereg,

üvöltsetek szelek a lelkemért!

 

Üvöltsetek szelek,

hasítsatok eget,

repítsetek engem

a messzi végtelenbe!

 

Fessétek dalaimat az égre

imába foglalt könyörgésként

a szeretetért, az árvákért,

üvöltsetek szelek a népemért!

 

Siratófalaim szövetén könny pereg,

üvöltsetek szelek az Emberért!

 

De, ha már az égig értek,

s ott csendben letérdepeltek

imámat füzérbe kötve

tegyétek Isten elé.

 

Susogjátok halkan:

Kegyelem, kegyelem!

S fáradt lelkem

repítsétek a végtelenbe!