Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Egy blogbejegyzés margójára/Boldogság?/
kozmazsu• 2011. március 26. 11:43
Jámbor lélek mitől félsz?
Sújt az élet, de remélsz?
Fel hát Lélek, állj csak fel!
Nézz az égre, otthont lelsz!
Barangolás az élet .
Göröngyös útját járva
szántás felett, ég alatt,
szállnak égi madarak.
Virágszírom -szárnyon festik
színesre a szép eget,
és dalolják bús- boldogan
énekét az éveknek.
Golgotát jársz?
Lelked senyved?
Kereszt alatt térdepelsz?
Jézusodhoz,
Megváltódhoz meggyötörten
esdekelsz?
Arcodról keserkönny
pereg,
boldogságod keresed?
Járod már egy idő óta,
nem más az:
az út maga!
Kűzdelmek, könnyek,
dús sora.
Ezért
bánatkendőnek bugyrába
magadat ne rejtsd,
szívedet ne takard,
lelkedet kétségbe
ne ejtsd!
Halld hát mit susog,
fű, fa, virág, égmadár!
A boldogság,
az út maga!
S ha gerincháton,
göröngyváron,
utad járva,
köve mégis
talpad sebzi,
menj csak menj!
Áljj fel Lélek, menj tovább,
sajgó sebed bánja más,
lépted nyomán virág fakad,
s megérted a madarakat!
kozmazsu2011. március 26. 18:52
Köszönöm Kedves Pepo, látogatásod, mindig nagy öröm számora jelenléted.
Szeretettel: zsuzsa
pepo2011. március 26. 18:45
Golgotát jársz?
Lelked senyved?
Kereszt alatt térdepelsz?
Jézusodhoz,
Megváltódhoz meggyötörten
esdekelsz?
Arcodról keserkönny
pereg,
boldogságod keresed?
kozmazsu2011. március 26. 15:46
Köszönöm Istvánom!
Bár erre a felismerésre- valóban egy blogban olvasottak késztettek -elgondolkodásra, s az ott adott válaszom a kérdésre bennemragadt. Napok óta kóborol bennem e gondolat, s ma megint válszt adtam, nem szándékom szerint magamnak, de igazad van, mert magamnak! Hogy boldoggá tesz-e ez az út, még nem tudhatom. De az út nem is azért van. Az utunkat nem mi jelöljük ki, de mi járunk rajta!
Köszönöm, hogy velem örülsz!
Szeretettel: zsuzsa
Vallejo2011. március 26. 15:27
Felismerés ugye Zsuzsám!
Önbiztató felismerés, az utad maga az életed és azon járnod kell. Végig. Nincs mese!
Ha ez a vers azért született, mert most leltél az útra akkor a mű szerint boldoggá tesz az út téged.
Örülök!
kozmazsu2011. március 26. 13:54
Drága Emi!
Oly nagyon jól esnek szavaid, hogy nem is tudom, miként tudom megköszönni. De még mindig nem találtam jobb szót /időhiányában/ a köszönömnél! Köszönöm értésedet!
Szeretettel: zsuzsa
Mamamaci402011. március 26. 13:42
Jártam a főoldalon...bár nem sokáig...de azt hiszem, nem esett messze az alma a fájától...oda is ide is jönni fogok rendszeresen....ha a lelkem csak egy pillanatra kiszakadhat a hétköznapok szürkeségeiből...már nagyon hálás vagyok érte...bírom erővel, hogy nehéz az élet...hitem szerint minden megoldódik, csak ki kell várni s ez a legnehezebb...ehhez kell a szükséges plussz...nálad is megtaláltam! Emi
kozmazsu2011. március 26. 12:59
Kedves Ági!
Nagyon köszönöm látogatásodat,és hogy mondandóm értő szívre talált.
Szeretettel: zsuzsa
kozmazsu2011. március 26. 12:58
Köszönöm Marikám!
Mindig nagy megtiszteltetés számomra, ha meglátogatsz.Köszönöm szépséges soraidat. Örülök, hogy - ha bár formailag, kifejezési eszközben biztos hiányos - a mondanivaló tetszett.
Szeretettel: zsuzsa
hamoriagi2011. március 26. 12:54
Komoly üzenete van a versnek, érdemes rajta elgondolkodni, magam is ezt tettem. Szeretettel: Ági
csillogo2011. március 26. 12:50
Kedves Zsuzsa - örülök neked és ennek a versednek is,látod minden kölcsönhatással van - mindig kapunk jót és rosszat és milyen nagy boldogság az a léleknek,ha jót és szeretetet kap,mert azt sokkal könnyebb visszatükrözni!
A boldogság az út maga és a pillanat tört része alatt,akik megérintenek!:))
Tetszett a gondolatisága és az egész vers mondanivalója!
Szeretettel gondolok Rád!
Marika