Dalok, táncok

kozmazsu2011. április 2. 15:49

Édes Kingám, köszönöm, mindig öröm, ha írsz nekem és látlak!
Szeretettel: zsuzsa

kozmazsu2011. április 2. 15:48

Versike köszöntlek, örülök ittlétednek, köszönöm!
Szeretettel: Zsuzsa

Kicsikinga2011. április 2. 15:29

De kedves, igazi tánc! Olyan, amilyent tényleg csak mi tudunk. Drága Zsuzsám! Ne exkuzálj, mert ajándékot adsz, ahogy most is azt tetted! Megköszönöm!

versike2011. április 2. 15:20

''mint virágot befogott orral szagolni''...

Hát, nem semmi vagy, Zsuzsa! Még a hozzászólásaidban előlépő hasonlataidon is meglátszik...! :))

Szerintem nem vagy elfogult, legalább is rosszindulatúan biztosan nem! Az, hogy 100 - 200 magyar népdalt megtanítottál, korunkban (is) felfogható egy igazi kultúrmissziónak!

Látod; már megint nem csak a versedhez gratulálhatok, hanem ahhoz is, aki vagy!

kozmazsu2011. április 2. 13:41

Tudod Ross! Ez az én való világomból született. Én tanítottam, és tudom, hogy a ma már felnőtt gyerekek még mindig abból élnek, amit én tanítottam nekik. először csak szavaltak, de mikor elmeséltem, hogy ez olyan, mint virágot befogott orral szagolni, hát elkezdtek énekelni. Évente 100 népdalt tanítottam meg nakik. De szinte egyet sem tudtak igazán, mikor megkaptam őket. Így leglább tudom, hogy akikkel én voltam minimum 100-200 népdallal gazdagodtak. És ez jó. Most is mondom, és mondani fogom, hogy minden nép zenéje, kultúrája igazi érték, de a magyar népi kultúra olyan sokrétű, hogy olyat keresni kellene még egyet! Tudom, hogy elfogult vagyok, de nem az értékrendemmel van a baj, legalább is remélem.
Szeretettel: zsuzsa

Ross2011. április 2. 13:38

Amit említesz, az sajnos tökéletesen igaz. Még az óvodában legalább a népi gyermekdalokat, kiszámolósokat, egy-két táncelemet megtanulnak a gyerekek - azután kész. Ha egy véletlenül összeverődött felnőtt társaságban valaki felveti, hogy énekeljenek népdalokat, akkor abból egész biztosan sírva-vigadós nótázó bődülés lesz... :(

kozmazsu2011. április 2. 13:32

Ross!
Teljesen igazad van, ezt nem is vitatom, sőt el is ismerem, ezzel semmi baj, ez kell is, de, hogy a magyrok ne szeressék és éljék a saját zenéjüket, az már nem igazán méltó. A gyerekeink nem tudnak magyar népdalokat, nem százat, talán tizet sem, nem ismerik a masgyar táncot, talán a csárdást, de talán mást nem is. Hogy a magyar kultúra nem igazán szent. Talán már más idők jönnek, és akkor megint lesz értékük, ezt nem vitatom. Soha nem is vitattam a más nemzetek zenéjét, hisz szeretem, a sokacokért elmentem Mohácsig csónakkal, hogy halljam eredetiben, a göröket, meg világéletemben csak szerettem volna nézni s hallgatni, és fojtathatnám a bojárokkal, és a többiekkel. Én nem a többieket akartam kizárni, hanem a magyarokat felrázni!
Szeretettel: zsuzsa

Ross2011. április 2. 13:13

Kétségtelen, hogy van egyfajta, semmivel össze nem hasonlítható jellegük a magyar népdaloknak és a rájuk épülő néptáncnak. Neked, mint zeneértő embernek biztos nem újdonság azonban, hogy minden nép zenéjében van érték, olyan is, amelyet más népek - így mi is - harmonikusan építenek be a saját zenéjükbe, vagy elismert zeneszerzők akár világszerte ismert komolyzenei művekbe is. Ráadásul egyrészt olyan szerencsés a földrajzi elhelyezkedésünk is, hogy nagyon eltérő zenei karakterű népek vesznek körül minket, másrészt a nálunk élő sokféle nemzetiség zenei világa is roppant változatos.