kistenkes blogja

Alig mút két hetes, íly korán lett árva,
Alig alig nagyobb, mint egy kis bogárka.
Szegény cica mamád, mért hagyott magadra?
Mért nem szoptat többé, miért nem jön haza?

Egyszer az ágy alól sírás félét hallok
Mit jelenthetnek e cérna vékony hangok?
Hová lett Borsika? Tán beteg a drága?
Nem tudja, hogy várja egyetlen cicája?

Sarokban kucorog, anyukáját várja.
Mióta nem ettél drága kis bogárka?
Mi lesz, ha a mamád nem jön vissza többé
Éhezni, szomjazni nem lehet örökké

Pici a cumihoz de van egy fiolánk
Szerencsére bevált, szopik a kis falánk
Tíz dekás szőrpamacs éjjel-nappal enne
Alig hagy aludni, bárcsak vége lenne

Végre elérkezik az, amire vártam
Négy gyufaszár lábbal imbolyog az ágyban
Diónyi kis fejét próbálná emelni
De az mint mázsás súly húzza, nem engedi

Négy hónap múlva

Két kiló egészség, két kiló pajkosság
Két kilós kisördög szedi szét a szobát.
De mikor elfárad, s az ölembe huppan
Két kilós gyönyörű fekete kisangyal

Felhő  nincs sehol,  fölöttünk nap ragyog.

Elázott a por, bokáig ér a sár

 Ám a  zivatar  hozott friss  illatot,

 Kitisztult az ég, tágult a láthatár.

 Szemem  távolban színorgiát talál,

 Hol a sok vízcsepp napsugárt bevárva

 Belőlük fonta  ezerszín fonalát

  S kötötte hosszú, vékony színes sálba .

 Szomorú fűznél  egy béka kuruttyol

 Szitakötő száll a sima víz felett

 S a nyári szellő lágy dallamot susog.

 Magamhoz húzom,  páromat csendesen

 S szenvedélyesen fülébe suttogom

 Karolj át lágyan, szeress most  kedvesem.

Ultrahang és röntgen  kezdetnek,

 Első emeletre  felmegyek.

 Huszonkettes szoba  benyitok,

 Egyes ágyat kaptam,  lerogyok.

 Másnap egykor műtét,  iszonyat,

 De az orvos hangja simogat.

 Egy nyisszantás, kettő  kész vagyok,

 Gyógyulni egy hétig  maradok.

Kiszolgáltatottan heverek,

Segítőkész nővér rengeteg.

Egy hét után végre távozok,

Rátok hálás szívvel gondolok