kistenkes blogja

Hazaszálló gondolatok

Esteledik. Nemsokára kilenc óra lesz.
Enyhe tél van. Bár a szél fúj, csöpög az eresz.
Szívemnek is el-elcsöppen halkan Tefeléd
hívó szava, s hozzád viszi lágy üzenetét.

Fiacskáim Édesanyja! Gondolok Reád.
Bárhol virrad fejünk felett a cudar Világ.
Minden este, minden percben Feléd visz e szél...
Hallgasd meg az esti szellőt, szívemről beszél.
Visszahoz majd ez a szél, egy csendes éjszakán.
Várjatok rám kicsi házunk rácsos tornácán.

Kilenc óra. Itt ülök a mécsesem előtt...
Felidézem azt a sok-sok gyönyörű időt,
mikor együtt csókkal szánkon - boldog szerelem
suttogása jött szívemre "jó éjt Kedvesem".

Mécsem lángja táncol, úgy, mint - tudom - Tenálad.
Fénylő szemmel most veted meg patyolatágyad.
Belé teszed csókkal, féltőn három Fiacskánk...
Megkérdezik tőled Szívem, "mikor jön Apánk"?

Kis karjukkal átölelik vállad, Kedvesem,
elaltatod csókos hittel lágyan, csendesen...
S míg szemükre fájó szíved édes álmot szőtt,
Te is újra énrám gondolsz mécsesed előtt.

Esteledik. Kilenc óra el is múlt talán...
Rám gondolva... Hű Hitvesem csókos ajakán
Vágyó sóhaj száll-száll felém... Érzem Kedvesem!
Boldog szívvel mindig-mindig Rád emlékezem.

Budapest 1943. jan. 22. A verset Édesapám, (Varsás Mihály  néven fenn van a poeton) írta, aki akkor katona volt, és évek óta nem látta a családját.