kistenkes blogja

Dermesztő hideg volt, szóltak a harangok,
Temették Csejtén a meggyötört szépasszonyt.
Kétséget temettek augusztus hajnalán,
Sírtak, és örültek sírja két oldalán.  

Volt kinek szeméből örömkönny patakzott,
Mikor a gyászharang utolsót kongatott,
Volt, ki a szívébe zárta a fájdalmat
Hamisnak vélvén a borzalmas vádakat.

 Örült, ki hatszáz lány gyilkosát temette,
Ki testét szűz lányok vérében fürdette.
Hallani vélte a kínzottak sikolyát,
Gyikosok báljának vélvén az ispotályt.

  Voltak, kik elhittek mindent, mit hallottak,
Vérszívó vámpírnak tudták a halottat.
Úgy vélték, hogy ő csak egy galád eretnek,
Kegyetlen bírája ártatlan szűzeknek.  

Örült, ki megzavart elmével vádolta,
Vakító szépségét vérfürdő ápolta,
És mint Darvúliát, boszorkánynak vélte,
Rettegve gondolva minden gaz tettére.  

Voltak, kik siratták , vélték, hogy áldozat,
Thurzóra szórták a kegyetlen átkokat,
Tudván, hogy csodálta varázsos szépségét,
Magának kívánva Nádasdy özvegyét.  

Kívánta szépségét, hatalmas vagyonát,
Nehezen viselve Erzsébet kosarát.
Kínzással csikart ki szolgákból vádakat,
Becsapva galádul megtévedt százakat.  

Dermesztő hideg volt, szóltak a harangok
Temették Csejtén a meggyötört szépasszonyt-
Ki volt ő, gyilkos, vagy ártatlan áldozat ?:
Nem tudni, melyik a hiteles változat    

Kilencszázhúsz, míly  gyalázat,  megcsonkíták hazánkat,
Marosszéki kerek erdőn  titkon húzzuk nótánkat.
Nagy egészből kétharmadot eloroztak  valakik,
De megmaradtak  táncaink,  verseink  és  dalaink.
 
Már  nem honvéd és nem magyar  ki  fenn áll a Hargitán,
Gyergyótölgyes közepében egy magyar szív sem vidám?.
A csitári hegyek alatt  másnak  esik  le a  hó,
A horgosi csárdában meg a "hirtelen hamar jó".
 

Hej, Csík, Gyergyó, meg Háromszék, románoknak ajándék,
Nagyabonyi két toronyból  sem jut nekünk, csak árnyék.
Ezek  mind az én kis hazám, s Nagyvárad, hol  Ady élt
Nagyszalonta is,  hol egykor  Arany János gőgicsélt.

Daru madár fenn az égen hazafelé szálldogál,
Onnan tekint Segesvárra, s közben csendben sírdogál.
Mátyás királyunk városát   elcsalták egy tombolán,
Clujba, Napocába ne menj,  Kolozsvárra gondolván.

 Minden dalunk miénk maradt,  honvéd áll a Hargitán,
Maros menti fenyveserdőn  az a kis lak nem román!
Leszünk e még olyan nemzet, kit a világ észre vesz?
Megváltozik a  kétharmad,  ami minket  tönkretesz ?