kistenkes blogja
SzemélyesHetven éve megy a szekér
Hetven éve megy a szekér,
Zörögnek a kerekek,
Kopik lassan a négy kerék,
Utam egyre nehezebb.
Hetven éve hátul ültem,
Anyám elől a bakon,
Olykor-olykor ingerültem,
Ostorával ránkcsapott.
Mikor lassan ment a szekér,
Apám tolta csendesen,
Anyám, fent a bakon hetykén
Megmondta, mit, hogy tegyen
Igen későn, túl a húszon
Rámtalát a szerelem,
Öreg fejjel most már tudom,
Hamis volt az érzelem.
Vágytam, sorsom minden napja
Boldog legyen oldalán,
De társamul oly nőt kaptam,
Mint egykoron jó apám.
Elfogytak a közös témák,
Rájöttem, hogy színtelen,
Észrevettem, alig néz rám,
Gonosz lett és szívtelen.
Tele volt az utunk kővel,
Kocsim már-már felborult,
S ha megtartottam erővel,
Tovább rázott konokul.
Egyedül hajtottam tovább,
Kerültem a haragot,
De ezen az új úton már
Csak lassacskán haladok.
Új társ mellett én , az öreg
Vígan dúdolgathatok,
És mert nem ráznak a kövek,
Alhatok egy jó nagyot.
Megy a szekér, lassan halad,
Szeressetek emberek,
Legyen utam végső része
Csupa szép és szeretet.
70. születésnapomra
2012. 08.11.
Fogynak az évek
Fogynak az évek, gyűlnek a ráncok, Kopnak a képek, álmokat látok. Álmodom azt, hogy szemedbe nézek, Mindent, mi szép volt, most felidézek. Újra megélnénk az ifjúságot, Meglátogatnánk sok jó barátot. Nem lehet sajnos, ilyen a végzet, Több évtizedig elzárt az élet. Elzárt előlem, nem tudtam, hol vagy, Pedig úgy vágytam szép mosolyodat. Nélküled múlt el az ifjúságom, Most egy utolsó, szebb útra vágyom. Hogy tíz év múlva, ha visszanézek, Legyen majd sok szép, mit felidézek.
A vén poéta
Megszülettem, voltam gyermek, elszálltak az évek,
Öreg vagyok, vagy csak koros, vajjon meddig élek?
Kérdezgetem önmagamtól , milyen ember voltam?
Mennyit értem életemben, mit érek majd holtan?
Van-e néhány tucat ember, akit jobbá tettem?
Alkottam- e maradandót,volt-e bátor tettem?
Segítettem akárkinek, mit tegyen és mit nem,
Megkérdeztem valakitől, hogy milyen az Isten?
Elmondtam-e tíz embernek, elmondtam-e száznak,
Mindazt, amit tapasztaltam, mindazt, amit láttam?
Évtizedek súlya alatt változik az ember,
Amit látott, mondott ,érzett, megtölthet egy tengert.
Gondolkodom, tehát vagyok, álmodom is gyakran,
Azt álmodom, lakik bennem valahol egy angyal.
Ez az angyal azt suttogja , mindazt, amit láttál,
Láttatnod kell másokkal is, nézz és látva lássál
Úgy szeretném elmondani nem tíznek, nem száznak,
Miért szép a Szinva patak, milyen az alázat.
Miért jó , hogy magyar vagyok, mitől szép a nyelvünk,
Mi az, ami zavar nagyon , hogyan kell szeretnünk.
Elmondanám mitől félek, mit és hol hibáztam,
Mi az, amit gyorsan lehet, mi az, ami várhat.
Elmondanám mindenkinek, hogy az idő drága,
Használja ki minden percét, ne éljen hiába.
Milyen volt az ifjúságom,miért szép az élet
Öreg ember mitől boldog, hogy várja a véget
Persze nem csak másnak írok, írok önmagamnak
Hogy az ami hátra van még, legyen teljes, gazdag
Herczeg Ferinek
Bocsássátok meg énnékem, Hogy egy kicsit hencegek, A kórházban megismertem Egy igazi herceget. Nem kék vérű királyi sarj, Rangja címe nincs neki, Mert akiről most mesélek, Az bizony Herczeg Feri. Szép szál legény, mindig vidám, Története rengeteg, És amikor mesélni kezd, Rekesz izom megremeg. Köztudott, hogy nagyon lassan Gyógyulnak be a sebek, De egy ilyen szobatárssal Ez az idő rövidebb