kistenkes blogja

 Mindenki ismeri, így hívják, Ödönke

Előtte ment egy lány, vagyis ő mögötte

Alatta földút volt, a kék ég fölötte

Elbámult, rálépett egy ócska köcsögre

Meglátta ezt a lány, visszaszólt röhögve

Nem vagyok kíváncsi egy ilyen csököttre

Mérgében szorítja a kezét ökölbe

Lelassít, elkullog, senki sincs előtte

De mégis megbotlik egy jó nagy vödörbe

Innen meg bezuhan egy jó mély gödörbe

Ezt mások úgy mondják, csöbörből vödörbe

Kristálytiszta  hűs pataknál

Zölden izzó szembogár,

 Enyhet adó lombok alján

 Vágyakozik egy szép lány.

Odavárja kedves párját,

 Szíve dobog szaporán,

 Egyszer csak a habok hátán

 Megcsillan a holdsugár.

Abban látja, ott  közeleg,

 Elészalad nesztelen,

 Áttkarolja, ölelgeti,

 Nemsokára meztelen.

Nicsak, ott a kancsi Jancsi.

Nem mecseki, mint az Ancsi.

Kacska kacsójában bicska.

 Ki csak látja, tudja, csicska.

 Feje csúcsán kicsi csákó, ...

 Csonka csuklóján egy kancsó.

 Mi az? Ó, csak ócska rocska,

 Meg egy makacs macska mocska.

 Julcsi keze kicsi kacsó.

 Ma csókolja poncsós macsó.

 Mögötte egy csukló csikó

 Kezében egy csupasz sikló.

    Bocsássátok meg énnékem,

Hogy egy kicsit hencegek,

 A kórházban megismertem

 Egy igazi herceget.  

Nem kék vérű királyi sarj,

 Rangja címe nincs neki,

 Mert akiről most mesélek,

 Az bizony Herczeg Feri.

 Szép szál legény, mindig vidám,

 Története rengeteg,

 És amikor mesélni kezd,

 Rekesz izom megremeg.

 Köztudott, hogy nagyon lassan

 Gyógyulnak be a sebek,

 De egy ilyen szobatárssal

 Ez az idő rövidebb

Ad hoc verset publikálok, de nem triumfálok,

Minden sztoikus baráttal korrespondeálok.

Szarkasztikus véleményről disputálok  bátran,

Verdiktet szignálok minden kedves poétámnak.

Ad acta  cizellált versem  nem épp non plusz ultra,

Nota bene   verba volent  , így skríbálok újra.

Lehet, hogy nem  rentábilis amit integrálok,

Ambivalens érzésekkel bátran  protestálok.

Epilógus

Manifeszt tán, hogy  plágium, mivel opponálok,

Ad abszurdum kijelentem,  félre mégsem állok,

Alexander Petrovicstól  ergó exuzálok

Deákpályám poémája egyik fráter versem

Decens ember vagyok,  demum  modellnek tekintem