Történet a konyhából

Ünnepek elmúltak, nehéz idők járnak.

Ma nincs semmi dolga, szegény fakanálnak.

Lencsét rég megették, hús sincs a hűtőben,

Bejgli és pogácsa, mind elfogyott régen.

Szeretne kavarni, pörköltet, kocsonyát,

szükség nincs már őrá, fiókba elrakták.

Gondolta elszökik, más gazdasszonyt választ,

véleményét kéri, a szedőkanálnak.

Sajnos ő is búsul, rég nem járt már lében,

komoly változásra, még sem áll még készen.

Fakanalunk fordul, vén gyúródeszkához,

mi a véleménye, elvándorlásához?

-Gondold meg barátom- így szólt a bölcs deszka.

-Ha egyszer elmentél, nem jöhetsz már vissza!-

-Emlékezz a késre, tányérra, villára,

Húsvét óta őket, senki nem találja!-

-Csak egy napra mentek, mondták visszajönnek,

lásd be, hogy azóta, elmúlt néhány ünnep!

Ha te itt hagysz minket, ránk sem lesz már szükség.

Gondold meg barátom, nagyon ne siess még.-

Gyermek zsivajt hallnak', udvar felől végre,

semmittevésüknek, tudták immár vége.

Vendégek érkeztek, hat szép unokában!

Gazdasszony serény lett rögtön a konyhában.

Előkerült zöldség, hús főtt a fazékban,

fakanál a dolgát, el is kezdte nyomban.

Liszt és kovász került, az öreg deszkára,

friss kenyér illata, szökött a konyhába!

-Látod szükség van rád!- (szólt a rozsdás sparhelt.)

-Mert eddig sok éved, tevékenyen el telt.

Megbecsülnek téged, nem lettél hiába.

Céltalanul ne menj, soha a világba!-

2018.01.09.