Emlékek

Mióta megszülettem eltelt pár évtized,
ifjabb én sem leszek, ezt soha ne feledd.
Hogy miért is lettem? Azt én nem tudhatom,
tervét az égieknek, úgysem láthatom.

Gyermekként vásott voltam, oly rossz mint a bűn,
tudták csak én lehettem, ha történt bármi zűr!
Jó szülém' mégis, becsülettel felnevelt,
bár volt ki azt mondta Néki, jobb ha mélybe ejt!

Évek múlásával, csitult a vad csikó.
Nem volt már én miattam, vad ribillió.
Fejemből verssorok, dalok törtek elő,
rájöttem, hogy a lélek, mekkora erő!

Kezemből gitárom, nem hiányozhatott.
Pár haver ha összejött, zengtek a dalok!
Rákoscsabán, a strandon, volt mindig barát,
élményeimet nékik, dalban adtam át.

Csodás emlék csupán, mi abból megmaradt.
Vén kezem, ritkán tépi már a húrokat.
Felidézném néha, sok régen írt dalom,
pengetném hangszerem, de érzem nem tudom.

Nem múlt el nyomtalan a közel hatvan év!
Lanyhult a lendület, pihenni tért a hév.
Világból, sok Barátom messze költözött.
Márvány virág tündököl lakhelyük fölött.

Én bírom még talán. Hogy meddig? Nem tudom.
Mi elmémből kipattan, versbe foglalom.
Kaptam hat unokát, ők hoznak örömöt,
hálás vagyok a sorsnak, s mindent köszönök!

2015.12.29.