kalitka blogja

hogyan élsz tovább

ha a semmittevés kusza fonala

szövi vágyaid…

hogyan hiszel másoknak

ha az örök kétely gondolataidban

üt tanyát…

hogyan szeretsz önzetlenül

ha a gyűlölet arcodra

gyűri ráncait…

hogyan lesz nyugalmad

ha a békétlenség ajtaja

zajongva csapódik…

mondd

meghalsz-e békével

ha az élet keserűségei

rágják lelkedet…

és

ki oldozhat fel bűneid alól

ha okoztál fájdalmat

a te igazságod keresztje alatt…

térded már kérges

mégsem érzed a feloldozást

mert fohászt csak attól kérhetsz

akit támadtál…

A megnyugvást tőle várd.

Lehet, hogy már azt is látják...meg amazt vagy egészen közel emezt....?????

Van ebben valami félelmetes is...

 http://showmystreet.com/Ha

  Nyűgös, hideg a reggel,
 
  hümmög, fordul a gyermek.
 
  A kávé illata sóhajtva száll.
 
  Reszket. A keserű korty vérré vál'.
 
 
 
  Csőbe tuszkolt napilap,
 
  mögötte halkan pirkad.
 
  Csend, didereg. Lép, köntös a vállon,
 
  mamuszban szunyókál még az álom...

Pucér

csókjával

magába

öleli a tolakodót...

Csak

pillanatcuppanás.

Tovább:

hajlat…tapintás,

tarkó…szaglás,

bimbó…látvány.

Széles mosoly,

szív…izzás,

test…izzadás,

természetes sikamlás;

bőr…bizsergés,

nyelv…ízlelés,

felissza apró kéjcseppjét.

Tovább:

lágyék…mozdul,

szem…kifordul,

ajak résnyire kinyílt,

nyögve sikít.

A gerincív

húrja feszít,

ujjaival oldalán

finoman játszva érint.

Elalélva kéri:

-Még...

még...

még...

Csak folyt az eső

a házunk előtt.

Figyeltem,

ahogy eltűnt a víznyelő.

A máskor cseppekben érkező,

most láthatatlanul elnyelte azt.

Néztem, 

ahogy örvényben sodort oda

minden piszkot ma.

Láttam,

ahogy reggel erre ment,

szemetelve: az Ember...