kalitka blogja

Személyes
kalitka•  2012. július 13. 23:59

lettél



Pörögtünk. Pihenek,

mellkasod himbálja fejem.

Ringató, röpke álmom

az ébredéssel nem találom.

Figyellek,

szuszogásod egyenletes,

belém bújva szétterül.

Nem tudod,

teljessé teszed napom,

szívom magamba arcod.

Bennem kérdéseim sora,

válaszokat alig hozza

vagy mind cudarul ostoba.

Szemed felpattan, nevet,

láttán elveszek,

újra „fotoshop”-ba teszem.

Csak egy mondat:

„Mosolyra születtél.”

Életkönyvemben hímzett jelző lettél.

Már szívesen lapozok tovább

és hallom a létlapok okozta susogást…

kalitka•  2012. július 4. 23:44

Féltőn



Gyakran szétrebbennek az álmok,

ahogy beléjük sétálok.

Nem akarják, pedig oly régóta türelmesen várok…

Lehet e boldogság kissé késett,

bár ki tudja, nem ezt érzem és a lényeg:

minden veled töltött perc fontos;

mikor megérinthetlek szívemben is látszik,

nem kacéran játszik,

minden súlya számít.

Tudod aggódom, hogy találsz egyszer valaki mást;

mégsem ettől félek a leginkább…

semmibe nyúlna kezem tétován, ha előbb elhagynád

 világunk minden csodáját

s lábnyomom a tiéd nélkül araszolna tovább,

akkor már nem is tudom hová…

kalitka•  2012. június 27. 23:30

Kint rekedt világ



A gondolat ránk;

hangtalanul, puhán

hullott ruhánk,

fékezhetetlenül…lefékezve megállt, talált

imbolyogva, finoman ringott,

lazán befedett

s a világ kint rekedt.

Szívünk laza ritmusán szorított,

oldásban fonódott

lakat alá tudatunk

és szemeinkbe kúszott

vágytekintet úszott…

Eggyé váltunk,

mint sóhajjal a pára

és az a jó-pár ahh,

mi áthajolta az esőkoppanás

ütemes zaját.

Tükrünkben egy közös érzés

kék és barna takaróját vonta

rád és rám

ölelt át, adta oda magát

és

csenddé telepedett bennünk

a kimondatlan óhaj:

mindig legyél te az örökké-sóhaj.

kalitka•  2012. június 6. 17:00

érzékborzoló… (születésnapodra)


érzékborzoló…

(születésnapodra 06.02.)

 

Bőrödön tipegő ujjaim,

-figyellek-

rád lopják a csendet;

csitítva zajos élted,

lelkem ringat: -Érzed?

Csillogjon rajtad ékem,

neked ficánkol és éled.

Tudom, rajongva nézed,

tiéd, gondolatfotó készen…

-vedd öledre örökre-

apró kis ajándék tőlem

e szép napon szavak közé szövötten.

Megismertelek.

Többé már semmitől nem félek,

ha kell képeket elém, szívemből idézek...

Kívánom neked:

találjanak rád a nyugalmas, boldog évek!

kalitka•  2012. május 19. 18:42

vágymese



Otthonunk zugán,

zűrös nap után,

varázsolok gyertyafényes vacsorát.

 Halk zene szól,

bíborfényű bor ragyog;

mikor gondunk lemállik,

a dallam egyet  áhít:

érzést fonna,

lágyan táncba oldva

sodor oda,

hol villódzó mécses  mellett

habjában elmerül, szebb lesz

s tüzében újra éled

test és lélek…

 

Ábrándos gondolat kereste,

festette képzelet,

és játszik vele, hisz csak mese.

 …mégis a vágyott jövő ihlette…