kalitka blogja

Megszakadt lét

sikoly marad míg élsz

vágyad lett ő

a mindennapba szőtt

kacagó jövő.

Becsúszott hiba

magához miért is hívta;

üres, kong a szoba

összetört a kívánság szobra.

Szorongó lélek

választás…nem is érted…

Kéretlen érkeztek

mellbe csaptak

a sallang mentes szavak.

Menekült, alig talált...

a szánakozó  pillantás

könnyben úszón földbe szegezett.

Védekezőn kereste a kéz

kapaszkodni, fogni...hisz félsz...

csak ezt tehetted:

gyermeked magadhoz ölelted.

…

szít

ordít

..nyugtalan..

süket

csend

-ez maradt-

 

http://www.poet.hu/vers/55394

 

Felsírt egy élet
s születtem néked
illatom feléd szállt
mondd csak akartál?
részeddé lettem
fénye benned
bánat és öröm
míg élsz örök...

-szeretve nézlek-
múltak az évek
hallatszott nevetés
felszakadt sóhaj
az átsírt sötét éjjelek
mind csak a tiéd lettek;
vajon megérte
nem tudom
de azt biztosan, hogy
nem szoríthatom
annyira kezed
végül el ne engedd...
itt vagy majd minden nap
az unokád miatt
s mihelyst érkezem
hát ne siess
hallgatlak, beszélgess
maradj még Anyám
otthonod is ez a lakás
hova szaladnál
hisz ott, senki sem vár
simítsd meg karom
had öleljem alakod
nézzem
finom arcod ráncait
végre
elmondhatnád vágyaid;
tudod most még fogom
a pillanatot
magamban tartom
hozzád tartozom...
kívánd ott legyek
mikor
a legnagyobb
szükséged lehet s
érzem hiába a hála
nem kell semmi
mellettem lehess
 csak ennyi...