Janus blogja

janus•  2021. szeptember 12. 20:14

sóhajmadár (őszidő)

 

odúlélek sóhajmadár

sárgalevél eső szitál

üres dróton néma fészken

emlék gubbaszt bágyadt fényben

holló kering dió koppan

nyugati ég lángra lobban

ég a felhő a hegy lángol

bíbor röpül darázs háton

meghasadó  szőlőszemek

pityeregnek a mag pereg

sötétül már föld az árok

fűben ülök rögnek állok

árnyék lábú este sétál

a délután elszunyókál

körbenézek őszi határ

odúlélek sóhajmadár

janus•  2021. szeptember 6. 21:22

gyerek ősz

 

 

didereg a hajnal

reszket a lába

csillog a pille

a sár pocsolyába

bomlik a fényben

ködmama kontya

ezer szem csillog

harmatporontya

úszik az égre

narancs és bíbor

olvadó arany

kiömlő vérbor

zümmög a reggel

darazsak szállnak

bukfencet mutat

ősz az öreg nyárnak

 

 

janus•  2021. augusztus 29. 21:38

csak por

 

csak por mit felkavarnak

a röppenő szarkák varjak

s a keringő porszemek

fáradt semmibe fekszenek

ha felhő jönne eső esne

lábujjhegyen cseperegne

és  a kéklő  villám fénye

erős sarat fest meg végre

hová ha a varjak szállnak

lopni csalni a családnak

ott ragadnak belefúlnak

halál jut csak a nagyúrnak

nézem ahogy bealkonyul

nem dörög és nem is borul

földet ér a szárnyak szele

 por menekül isten vele

janus•  2021. augusztus 22. 23:07

hold-fél-ék

 

mint a Hold olyanok vagytok

égre emelt nagy kövek

de tudjátok-e azt

a kövek nem belülről fénylenek

a lopott ragyogás hamis

kápráztat félrevisz

bevallom hisz igaz

így jártam veletek  magam is

mint a Hold olyanok vagytok

ha kell dicsőn szép kerek

máskor csak soványka

 kiért harcolnak kit féltenek

tengernyi népet vonzotok

és ha  kész a lelkes nagy tömeg

 trónotokról pökhendin szóltok

apály ínségével menjetek

mint a Hold olyanok vagytok

alakotok mindig más

de  bőrötökből kibújni

soha sem tudtok ez nem vitás

 

janus•  2021. augusztus 18. 07:14

felhőláb lábnyomán

 

zsibbadt lábait kinyújtja a felleg

csepergő lépte a   mezőn felragyog

a napkorong még dombtetőn billeg

szivárvány alól bámulják  a halkuló zajok


sötét bújik ölében fény szendereg

ívfűszállal birkózik a pára

az ég alján a bíbor vibrálva remeg

majd feloldódik a nyári éjszakába


előmerészkedve motoz a félelem

egy zuhanó meteor fényt sikít

és a felszakadt izzó ég seben

a halál apró tűzvirága virít

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom