Janus blogja

janus•  2020. január 15. 18:15

harmonikás

 

harmonika lélegzetén

bicegő csonka dallamok

kitört billentyűk helye

mint sötét sötét vakablakok

 

létrázó ujjak körömházán

zsíros piszok mintáz szegélyt

játszik a koldus s gyomra korgása

nem nyomja el a szenvedélyt

 

 bús kutyaszemek szakadt kabáton

az utca hideg fényeit nyelik

koldus mosolyog a világ komoly

itt az emberséget nem ismerik

 

koldus az idő is kezében bádogpohár

hónap hull bele s év csörög

harmonika lélegzetén

lélek száll víg dallamon pörög

 

janus•  2020. január 12. 00:27

forduló-pont

 

hallgat a táltosok dobja

csendjére ül az idő

keresztény baltáját fogja

forgácsot sikolt  a tő

 

nem ér már ága az égig

zuhan és porlad a hit

fohászban imában mérik

korona véd valakit

 

istvánná lettek a vajkok

templomi harang a dob

testvér gyilkosa bajnok

sírban az őse forog

 

lidércek táltosok vége

múltját eldobó nemzet

őshaza sárga füvére

sóhaj párája permet

 

eldobott hitünk már ócska

de mondd csak mit ér az új

hogyha az embernek sorsa

annyi mit vágott paszuly

 

a hitet lehet cserélni

egyszer él csak az ember

ezt kéne ésszel felérni

kenyér kell nem a fegyver

 

karolj a gyengébe végre

ha sok van másoknak adj

mindegy hogy ki van az égbe

emberi érték virradj

 

janus•  2020. január 5. 22:09

vízhordó lány (reflexvers)

 

föld és fű az  utca köve

hol  poroszkál a lóerő

vaskarika fabetétes

még patkolatlan az idő

 

járda mellett deszka kerít

a meszelt falon nádtető

melynek füstös kéményén áll

fél láb két szárny és kémlel ő

 

kasza pihen inges vállon

csizma nyikkan ha rögön jár

harmat illan széna rendről

mint egy üldözött betyár

 

port kavar a topán lépte

mely megcsillan és fűre ül

apró kézben zománc kanna

nincs ünnep sem ridikül

 

legényeknek pillantása

mint éhes fecske úgy cikáz

szoknya ívről blúz dombjára

de barna szempár babonáz

 

kacag a lány vize édes

minden ajak repetázna

csípője ring hangja csengő

éjfekete hajaszála

 

üres kanna lány is távol

kasza suhint megy a dolog

tűz a nap az ajak szárad

legény fej falura forog

 

janus•  2019. december 31. 00:40

szép faszobor

 

előbb a gallyak hulltak alá

furcsa vértelen karok

majd a penge szúrt

a kéreg sebéből

forgács sikolyok

cifra mintás járólapra 

rá peregve

már nem érezték

hogy hűvös az este

forgácsok  szilánkok

között vajúdva

mint apró jézus

született a trónra

és újra üres

az alkotás méhe

a kéregforgács  a gally

szemétbe téve

semmi érték

mind haszontalan

hát én maradok eleven fa

nem faragom magam

legyek cinke veréb fészke

levelem kacsintson

a messzeségbe

legyen ágam görcsös

a koronám sebes

csak hibáimmal együtt

lehetek tökéletes

janus•  2019. december 28. 14:03

A modern kortársnak (mi tagadás kifakadás)

 

Kortárs kell?Mondd, mi a fasznak?

Kedveled mikor a versszerűbe

mindent beleraknak?

A minden is benne van,

és még sincs benne semmi,

a kortárs nyekergő prózát ír,

nem tudom szeretni.

Képeket gyötör a nyögő sorokba,

víz ez, száraz futó homokba,

felissza, eltűnik, és csak sár marad,

kortárs kell? Hát kend magad,

kend a lelked e sárral ,

e műanyag péppel, kortárs marhasággal!

Mi a vers, tudod-e még?

Tudod-e, mit mutat a rég?

Modern akarsz lenni, merész?

Azt gondolod a vershez

csupán az ész, az kell, és száraz

szavak? Na, ne röhögtesd ki magad!

Modern vagy se rímed, se metaforád,

hasonlatod hülye, de okos az órád,

pulzust számol, és persze a lépted,

azt hiszed ,a verset tudod, érted?

Hétköznapi szavakkal beszélsz

mint mások, leírod a tényt,

mik nem fák, csak forgácsok,

nem érted ugye, miről papolok,

hogy eléd milyen eszméket pakolok?

Elfeledted Radnótit, Adyt

Arany neked giccs, hagyjuk Csokonait.

Mit gondolsz, mit rejt a szó, líra?

Száraz kórókat tűzni a róna síkra?

Vagy esetleg vérben ázó fellegek

remegő teste gyöngyöket sóhajt

s permetezve beborítva fát, bokrok ágait…

nem, te nem tudod leírni a pirkadat vágyait.

Mit hiszel, mit a versről, mit a szavakról?

Azt gondolod, a trágár mindent bepótol,

nyomod a káromkodást, kis hal vagy sneci,

s bálna leszel azt hiszed,mert leírod geci?

Nem, ez nem bátorság, ez nem művészet

trágár dumával, hogyan írhatnál szépet?

A vers leves, vasárnap ízű csoda,

zamat, mit a zöldségek, a burgonya

a hús köré fon, szép, aranyszínű  főzet,

te savas löttyöt írsz, burgonyád kőzet.

Életet írj, mesét, mi több a leírt szónál,

csobbanj a vízbe, ne csak ülj a tónál!

Láttass, éreztess, fess csodát,

mutass édeset, vagy mostohát!

A vers nem lehet összehordott betűk halma,

őröljön finomlisztet agyad malma,

süss kalácsot, simát, vagy fonottat,

de verset írj, ne kortárs nyomottat!

Emlékezz a mesékre, amik könyvben laktak,

betűt olvastál, de hallottad hangját a pataknak,

láttad  lehunyt szemmel a mézeskalács házat,

érezted a félelmet, tudtad milyen az alázat,

mit királyok előtt földig hajolva

szempilla festett padlón a porba.

A vers is ilyen, mit fest a képzelet,

szavakba rejts pulzust, zajokat, ízeket,

és ha ezt jól teszed, a mennyet te nem lakod,

betűk rakta világban a könyv lesz otthonod!

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom