Janus blogja
Versjó lenne
hinni istent bízni embert
tönkre tenni minden fegyvert
kinyújtani minden jobbot
dönteni a zsarnok szobrot
lenni béke édes csendje
hol a bú csak száraz cserje
boldogsággal élni létet
megőrizni minden képet
elővenni téli estén
ez nagyapád ez meg itt én
sorolni a szeretteink
kik egy percre élnek megint
emlékezni könnyet csalni
elaludva belehalni
ködmadár
ködmadár ül vállakon
súlyos szárnya óriás
emberhúst a zord fagyon
kékre fest a vacogás
szürkeség öl fényeket
tapogató vak remény
botorkálva kéreget
de itt mindenki szegény
balta éle koplaló
nem jut ág és gallyfalat
pusztaság a foglaló
erdő helyén itt maradt
sajgó nemzet zord hazán
néma tétlen védtelen
rothadt ígéret szagán
önmagának idegen
van Himnuszunk Szózatunk
bennük ezer üzenet
de hogyha csak dalolunk
és nem rakunk tüzeket
nem pusztítjuk férgeink
mind mi marja nemzetünk
régi hírünk fényeink
velük együtt elveszünk
magyar-agyar /J.A./
2021.
Te, magad légy /J.A./
tövis tüske éj
vak hold koldul a tejút mentén
mint aprópénz csörren a csillagsugár
fellegen botlik elcsoszog gyöngén
sötét foltjában fekete madár
tövis szememben a lámpafény
a nehéz csend szempillámra ül
kinn a párkányon gubbaszt a remény
majd szárnya hangja itt hagy egyedül
körém nő az este szúrós rózsaág
semmi az ember ha magában se hisz
zajokkal porladó avar a világ
csak az est ágából nő belém tövis
értelmét veszíti minden dobbanás
a csöndes lélegzetek hiábavalók
a magány ujjai közt metsző csattogás
s mint rózsafejek hullnak a mondanivalók
szavak rügyeit letépi az éjjel
kietlen pusztaság a papír síkja
szeretni nekem nem lehet fénnyel
vágyaim a sötét magához hívja
2019.