Janus blogja

Vers
janus•  2024. november 10. 22:55

Novemberi temető

 

Köd mögött bújnak a fák,

ágakon szennyes fehér,

a virágok holt imák,

testükön búsul a dér.

 

Fehér a föld és az ég,

sápad a gyász, az öröm,

nincs közel, nincs messzeség,

csend gubbaszt a sírkövön.

 

Viaszgleccser tetején

meggörnyedt gyertya teste,

mint kihűlt, kormos remény,

mit eltemet az este.      

 

Szél nyit ajtót ködfalon,

csillag fénye bújik át,

könny csillan az avaron,

itt hagyom az éjszakát.

  

 

janus•  2024. október 4. 19:21

Jön-e valaki

 

 

Jön-e valaki elém, ha innét elmegyek,

hová nem jön a mező, a távoli hegyek?

Itt marad a fecskék röpte, a füttyös rigó,

pocsolyák tört tükre, s belőlem a szó.

 

Jön-e valaki elém, ha innét elmegyek,

lesz-e hová tartani, és én mivé leszek,

ha csont-hús lakásomat hirtelen  itt hagyom,

marad-e az értelem, tán lelkem is hagyom?

 

Jön-e valaki elém, ha innét elmegyek,

és marad-e az emlék, mit magammal viszek?

Mert ha itt maradnak, amiben az én réved,

elém ne jöjjön senki, ha nem vihetlek téged!

janus•  2024. szeptember 27. 19:09

Alkonymadár (Reflexvers)

 

 

Fészket rak az alkony, a szürke nagymadár,

csőre árnyékért nyúl, mit ágközé cibál,

bokor tetejéről csendet csipeget,

én meg csak bámulom a  rózsaszín begyet.

Eltűnik az alkony, az est takarja be

a bíbor és a kék már mind, mind fekete,

és az ég aljából a hold aranya kel,

egy feketerigó kis füttye ünnepel.


/Egy fotóra/ 

janus•  2024. szeptember 1. 16:22

Mire mozdul a nagy ég


Nézd a gazt, mily nagyra nő!

Beárnyékol, s fojtva öl,

cinkosa a csendidő,

hogyha hagyod,  tündököl.

 

Tettre készen lélegezz!

Hagyd a szót, az elveket,

üss vissza ,ne védekezz,

halott szolga nem szeret!

 

Hinni, várni nem elég

mozdulatlan, hallgatag,

mire mozdul a nagy ég,

már a holtak tagja vagy!

 

Becsület és emberség,

hinni ezekben lehet,

ha nem védi mindenség,

ökölbe hát a kezed!

 

Várakozni nem lehet

míg a helyére kerül

Isten, ember. rendelet,

hát tégy, rendületlenül!

 

2024. 

 

janus•  2024. augusztus 25. 23:15

Hajnali játék /reflexvers/

 

 

Sápadt búzavirág az ég,

a Nap, izzó pipacskehely,

zöld szegély a messzeség,

lábamhoz pitypang ül közel.

 

Útifűn harmatgyöngy ragyog,

bámész árnyék bámulva nő,

a szellő még andalog,

lábnyomán gomba az idő.

 

Szénaillatú szerető

a fénnyel csókoló hajnal,

bennem a vágy nagyra nő,

de kuncog és tovanyargal.

 

Lépek, a reggel integet,

egyre árad az aranyfény,

szemem tükre kis liget

kis dombján ott ül a remény.