Janus blogja

janus•  2021. május 15. 23:18

úgy volt /1996.06.05./

 

úgy volt hogy holnap is lesz

napfelkelte gyönyörű

sejtelmes derengő kék

alatt megcsillanó fű

úgy volt hogy holnap is élsz

harmatban mosdik cipőd

mikor elém jössz apa

de elfogyott az időd

gyertyaláng az asztalon

úgy volt hogy te fújod el

kanóc korma ujjamon

az árvaság térdepel

 

janus•  2021. május 9. 17:23

sorsok a szavakban (ők nem haltak meg)

 

kitért a Tisza ki tudja mi elől

s én itt állok a kanyar ölelésén

merengek az őrt álló fák alatt

a vízen s a Kárpátok népén

Petőfivé leszek alföldi gyerek

róna füve bújik  talpaim alatt

megrészegít a szitakötők tánca

melyekben  bíbort pirul a pillanat

a fák alól a pusztába lépek

tavasz van de őszi képet látok

köd lepte tarisznyával lépnek

a szegénylegények s a betyárok

trombita szól a deres domb mögül

lovak patazaját hallani vélem

és itt a mellkasomba szurony hegye

s a cickafark virágait öntözi a vérem

….meginogva földre zuhan testem

de már hó az ágyam benne lázam

körbenézek mindenütt csak testek

Fanniért reszketek Abda határában

bakancs rúg elfagyott lábaimba

ébredni kell mint a barmot hajtanak

vacogó pillantásom s könnyeim  hagyom

a hóból nem mozdul az ismerős alak

géppisztoly kelepel  gránát tépte föld

és hajtanak az Isten már nem szeret

egy kidőlt a sorból  a másik vánszorog

tömegsír felé halad az  erőltetett menet

a zajok mint a por elülnek lassan

halotti csend hordója csapra verve

 egy sóhaj még a felhőkbe szökik

benne én Radnóti igaz szerelme

….fekete nyirkos virágok nyílnak

apró kis kezemmel csokrot szedek

és futok fel fel a padlásra

mama megjöttem majd én teregetek

nehéz kosarából könnyűt csináltam

rám nézett s becézett minden szava

libacombot ettünk egy teli tálból

s közben elült a vonat távolodó zaja

…..egyszer majd a betűk engem is festenek

de lehet hogy nem jut csak ákom -bákom

de míg egyetlen sor marad belőlem

addig nem tűnök el a láthatáron

 

 

janus•  2021. május 6. 20:06

Levegő, szél, vihar


 

Csak nézz ki az ablakon!

Fákat tör ketté a szél,

a szél, a teste semmi,

mégis tesz, és nem beszél!

 

Ha benéz az ablakon,

épp a billentyűt vered,

mert lopnak, lopnak megint,

s mit a szél, te nem teszed!

 

Kiket levegőnek néz

egy furcsa, magyar nagyúr,

ők váljanak viharrá,

s csapjanak le igazul!

janus•  2021. április 28. 22:28

Majális

 

A mosoly narancssárga,

nemzeti tolvajok színe,

országot ölel a határ,

de belül nincs semmije.

Ellopva föld, és a gyár,

nincs hely a nagy tó körül,

a kín adóforintja

alapítványba repül.

Neked marad a munka,

bérből a minimális,

közmunkabér, ha más nem,

munka nélkül majális.

Ez a demokrácia

kétharmados gyümölcse,

e balga, bolond népnek,

mikor lesz végre bölcse?!

Kinek a sors, az élet

számít mindenekelőtt,

nem  stadion, s a  vadász,

ki hívő, de  kéjjel ölt.

Vak az igazság, sánta,

a szó hűségét vedli,

száll a helikopter ott,

itt a kenyér még keddi.

Pedig a májusfa áll,

árnyéka szombatra ül,

és eltűnődsz a versen,

híve rendületlenül!

Haza! Mennyi gaz fiad

tépi, lopja testedet,

és a kapzsi mohó vágy

jövőt, reményt eltemet.

 

janus•  2021. április 26. 22:03

zavaros vizek

 

egyre nehezebb könnyűnek lenni

fölöttem zavaros vizek járnak

keresztem vonszol de le fog tenni

sóhajjal dőlők egy sziklaágynak

sóhajok varrják a felleg sebét

húsát  napsugár dárda szúrta át

s könnyektől ázik az őszi rét

elhagyta az Isten régi mosolyát

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom