Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
fénykalász (képzelgő)
janus• 2024. április 2. 19:03 • olvasva: 51
aprót lépve neki dől
rendet vág az alkonyat
kasza suhan feketén
vérző fénykalászt arat
gyűlik a rend félhomály
szürkülettel andalog
távoli hegy tetején
föld az éggel összefog
este villáz boglyát rak
holt fényekre lehever
égi síkra csillagfényt
milliókat kiszegel
keze remeg hull a szeg
földet érő karcolat
kívánok most valamit
egyetlen egy csókodat
begyógyul az ég sebe
csendtakarót sző az éj
és akik nem alszanak
nekik jut egy hold-karéj
felleg baktat vén öreg
testén ráncok ezrei
villám hasít fény sikoly
felleg könnyét táj nyeli
sötét ringat feketét
nincs pisszenés suttogás
álmot látok gyönyörűt
te vagy benne semmi más
2017.
janus2024. április 8. 11:18
@Molnar-Jolan: Köszönöm! :)
Molnar-Jolan2024. április 7. 17:18
Könnyeden futnak a sorok, magával ragad a lendület, szép, keresetlenül tiszta, őszinte hang.
janus2024. április 3. 19:31
@szalay: Köszönöm István! :)
szalay2024. április 3. 09:53
Mindig szebbek kerülnek elő !!
üdv
janus2024. április 3. 09:16
@Bugatti350: @Krisztinka: @okeanus: Sziasztok! Nagyon köszönöm, hogy itt jártatok, írtatok! :) Üdv. Janus
okeanus2024. április 3. 07:22
"Arany"-os népi romantika...
sok költői eszközzel, szép képekkel...
Krisztinka2024. április 3. 06:52
❤😊
Bugatti3502024. április 2. 21:01
Kedves Janus! Az igazi életképek vetekszenek a soraid között, az emberi élettel és az emlékekkel... Gratulálok a szépérzékkel megírt versedhez !
István