fénykalász (képzelgő)

janus•  2024. április 2. 19:03  •  olvasva: 49

 

aprót lépve  neki dől

rendet vág az alkonyat

kasza suhan feketén

vérző fénykalászt arat

 

gyűlik a rend félhomály

szürkülettel andalog

távoli hegy tetején

föld az éggel összefog

 

este villáz boglyát rak

holt fényekre lehever

égi síkra csillagfényt

milliókat kiszegel

 

keze remeg hull a szeg

földet érő karcolat

kívánok most valamit

egyetlen egy csókodat

 

begyógyul az ég sebe

csendtakarót sző az éj

és akik nem alszanak

nekik jut egy hold-karéj

 

felleg baktat vén öreg

testén ráncok ezrei

villám hasít fény sikoly

felleg könnyét táj nyeli

 

sötét ringat feketét

nincs pisszenés suttogás

álmot látok gyönyörűt

te vagy benne semmi más

 

 2017.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

janus2024. április 8. 11:18

@Molnar-Jolan: Köszönöm! :)

Molnar-Jolan2024. április 7. 17:18

Könnyeden futnak a sorok, magával ragad a lendület, szép, keresetlenül tiszta, őszinte hang.

janus2024. április 3. 19:31

@szalay: Köszönöm István! :)

szalay2024. április 3. 09:53

Mindig szebbek kerülnek elő !!
üdv

janus2024. április 3. 09:16

@Bugatti350: @Krisztinka: @okeanus: Sziasztok! Nagyon köszönöm, hogy itt jártatok, írtatok! :) Üdv. Janus

okeanus2024. április 3. 07:22

"Arany"-os népi romantika...
sok költői eszközzel, szép képekkel...

Krisztinka2024. április 3. 06:52

❤😊

Bugatti3502024. április 2. 21:01

Kedves Janus! Az igazi életképek vetekszenek a soraid között, az emberi élettel és az emlékekkel... Gratulálok a szépérzékkel megírt versedhez !
István