Janus blogja
IrodalomSzínes szalag
Színes szalag az ígéret
átkötött szavakon lobog,
de ha soha ki nem bontod,
csak egy haszontalan dolog!
Gondolja meg, ki reményt fest
szép betűkkel a vágynak,
az álom lehet csodaszép,
de ha nem áll valóságnak,
csorbul a hit, majd eltörik
szilánkon szisszen a lélek,
s a csalódás, mint jeges ár
fuldoklik benne az élet.
Színes szalag az ígéret
átkötött szavakon lobog,
s ha kibontva tettet találsz,
az a legnagyszerűbb dolog!
Emberiség (Csak néhány ember)
Csak néhány ember
telhetetlensége kell csupán,
hogy milliók éljenek éhesen,
s bámulják a világot bután.
Csak néhány ember,
ha meggondolná önző önmagát,
mennyi életnek, mennyi sornak
fényesítené tompa csillagát.
Március
Március,
te rongyosra várt remény,
hol jársz, merre,
és jössz-e már felém?
Hóvirág, ibolya
van-e tenyeredbe,
melyeket ülteted
a jégcsap sírta kertbe?
Március,
te rügy lelkem hajló ágán,
fess pitypangot a fűbe,
s légy ívelő szivárvány!
Szóljon a „nyitni kék”
s a szót lágy szellő vigye,
nyíljon ki minden ember
kalitkaszíve!
Bíborpocsolyák
Borotvapenge mezőn
mezítláb bolyongok,
lépteim bíborpocsolyák,
rongyos fellegek közül
a sóhajok lezuhannak,
vörös szirmú orchideák.
Sápadt bőrömre hullva
lesznek eleven sebek,
melyekben fájdalom cikáz,
az ég felnyög, zúg, dörög,
és kéklő késvillámaiban
halálos kacsintás tanyáz.
Borul és derül
Kicsúszik a talaj az őrület alól,
súlytalan lebeg, s remeg a hatalom,
izzadt, nyirkos, beteg hazugságok
nyúlós nyálként csorognak a várfalon.
Ránk rohad a túlérett korrupció,
üres kasszába markol a kapzsiság,
a hatalom erős falakba ütközik,
igazságra szomjazik egy új világ.
Megreped és leomlik az ígéret,
a jelen már halott romjai alatt,
a kifosztott évtized fel sem fogja,
hogy nem volt ő több,csak egy pillanat.
Elveszett éveink nem adják vissza,
így fölösleges bánkódni, sírni már,
összekell törni a tegnapok bűnét,
hogy a holnap lehessen könnyű madár!
Ki kell égetni gyökerét a gaznak,
fölszántani a gyalázott földeket,
s úgy kell a jövőt újra felnevelni,
mint bölcsőben ringatott gyermeket.