Janus blogja

janus•  2021. augusztus 18. 07:14

felhőláb lábnyomán

 

zsibbadt lábait kinyújtja a felleg

csepergő lépte a   mezőn felragyog

a napkorong még dombtetőn billeg

szivárvány alól bámulják  a halkuló zajok


sötét bújik ölében fény szendereg

ívfűszállal birkózik a pára

az ég alján a bíbor vibrálva remeg

majd feloldódik a nyári éjszakába


előmerészkedve motoz a félelem

egy zuhanó meteor fényt sikít

és a felszakadt izzó ég seben

a halál apró tűzvirága virít

janus•  2021. augusztus 4. 06:43

augusztusi hajnal

 

hajnalig hajlik az éjszaka ága

túlérett csillag a földre pereg

sóvárgó sóhajjal gyűjti kosárba

fényét a lélek  és sajog a heg

 

menekül a sebzett elűzött árnyék

napsugár lándzsák döfik a levegőt

pipacsszirom hull a sápadó ajándék

s befedi a reményt a térdepelőt

 

görnyedő fűszálakon harmat gurul

vakondtúrásban csetlik-botlik a szél

csigaházba bújik s kuncog huncutul

egy ábrándos álom majd nyugodni tér

 

janus•  2021. július 30. 21:48

tudatlan-hasadások

 

papír szántóföldeken

szomjazó betűvetés

a tudatlanság perzsel

eszköze felégetés

 

hamuból szárba szökve

hatalmasra nő a gaz

árnyékban fuldoklik a

fejét felütő igaz

 

a csend műveletlenül

irigy haragot nevel

ismét háborúk jönnek

a ruhákon újra jel

 

hazugság rázva kelti

az alvó félelmeket

már gyanakodva nézed

az újszülött gyermeket

 

ellenség ki másképp lát

eltaposni ölni kell

a szeretet éles kés

a gyilkos zsoltárt énekel

 

érintetlen képernyő

az emberség ablaka

nincs koppintás megnyitás

elveszett a jelszava

 

janus•  2021. július 16. 12:08

átfutott

 

átfutott rajtam

szívemen lábnyomok

vénámban eremben

száradó sár futóhomok

átfutott rajtam

mindent előzve elől

nem tudom mi ez

de sejtem hogy megöl

lábnyomok száradnak

szívem ócska falán

őriz egy képet

elfáradt retinám

félig ülsz

félig fekszel az ágyon

benned a halál

szövi árvaságom

hideg a kezed

tekinteted fénytelen

ahogy rám zuhan

szempilla réseken

átfutott rajtam

szívemen lábnyomok

huszonöt évnyi kín

megannyi sirató sorok

vénámban eremben

apad az élet vize

s ha elfogy mindegy

hogy az ember hisz-e

szívemről a lábnyomok

futnak a semmibe

 

janus•  2021. július 3. 14:48

Pinokkió (diktát-orr)

 

vér ízű perceket

fogaskerekek rágnak

emléket emészt az idő

kik eszméket szavaltak

ma csak félre dumálnak

bő zsebükben jelen és  jövő

 

érintő képernyő

gyorsan keres és talál

sorolva hazugságaid

vélt szabadságharcod

vége kínos önhalál

csak nyakunkat szorítják álmaid

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom