3 blogja

Én megkereslek bárhol is vagy,mert nélküled a világ is vak.
Világtalan, fénytelen a lét.Ha nem vagy velem minden sötét.
A reggel, hamu szürke öltönyét felveszi és bézs még a délután,de már a köntösét kéri.
Az éjszakát feketére horgolja az ég. Amikor nem vagy velem minden oly sötét.
Évszakok telnek és úgy múlnak el,hogy könnyeim színtelen foltján csak az árnyékom pihen.
Nélküled borúsak a fellegek,eláztatnak szűz,néma földeket. 

És zöldetlen még a rét ,mint egy ősz- kontyú avar levél.
Sivár fákon kucorog a tél. Eltévedt fűzkérgi remény.
Holdtalan magányom fénytelen tükrében keresem az arcod és viola-kék pillantásod.
Hideg karc-romok résein átfolyó forrás boldogságom .
Magamnak maradtan ,mint egy elszenderült lélek,
de én kutatni foglak az egész földkerekségen.
2017.02.13.

Február ködfehérjében már a tavaszt várom.
Reménysugár áttetsző mosolyán gyapotbársony.
Isten tenyere még elsimít egy hópihe -selymet
és a kikelet virágillata majd hoz újra kegyelmet.

Egy haldokló világban létezem.
Ahol az irigység néma fegyver.
Hangtompítón lőnek a szívekbe.
Halvány már a piros, mi sercen.
Kaput állnak a furcsa idegenek.
Falakat emelnek messze,messze.
Sírnék most, de már nem lehet.
Valaki durván szól és elvezet.
Ritka gén állomány mutálódik.
Az ész is folyton harcban áll.
Keresi folyton az igazát,de a
fogaskerék folyton körbejár.
Áruló arat babérokat, talán
még Júdás csókja is más.
Hinni szeretném, hogy van tovább...
Szemellenzős, elvakult világ.
Lassan olyan leszek ,mint Don Quijote
Szélmalomharcot vívok én.
S ha szólít a pokol majd megyek,
bár a mennybe vágyom én.
Bosszút forral folyton az ember
mert feledte Istent és önlényét.

Kiállt a sötét.Már nekem is fáj !
Legyen már végre világosság !

Tépett hajcsomók, elhullott fogak.
Kín testeken égő marcangolás.
Már önmagát okolja a ész-tudat,
mert sokszor kötött rossz alkukat.
Fáj ez a világ fáj nekem nagyon !
Ott sírok ahol csak lehet...
Ó sors ! Életem ! Világom !
Gyűjtsd össze elgurult könnyemet ,
és szűz sírhantomat majd locsold meg vele.
2017.02.10.

Egyszer gazdag leszek és veszek egy nagy házat.
Öt szoba egy nappali és a terasz millió virággal.

Kertembe majd rózsát ültetek,vérvörös sugarakkal.
A lemenő Nap csókjait, ott gyűjtöm majd kosaramban.

Lesz majd kerti székem,asztalom és szép terítékem.
Egy öreg tölgyfa az udvaron, madár csicsergéssel.

És lesz szép kerítésem, fehér szobrok az udvaron.
Talán egy kis halastó, tavirózsát álomba ringató.

De nem lesz kapum, így záram és lakatom sem.
Kulcstalan életem majd nyitva áll, hogy betérhess.

Egyszer gazdag leszek, vagyonos, sok pénzem,
hogy adjak az éhezőknek és a kolduló szegénynek.

Egyszer gazdag leszek, de most még nem vagyok.
Egy bérházi lakás ablakából nézek egy égi csillagot.

De az ajtóm itt is nyitva, az erkélyemen van virág.
Az asztalon kenyér, bor és a szívem haza vár...
2017.02.12.

Ma, madár csicsergésre ébredtem.
Régi dallama ez a szívemnek.
Kopár ágon még hideg a február,
de tavaszt dúdolt az ázott kismadár.
2017.02.05.