3 blogja

Amíg élek ,szeretni foglak
akkor is ha elfogynak az
égen a csillagok,ha nem
lesz napfény a végtelen
égen és a földre hullik
majd minden szirom.

Amíg élek szeretni foglak,
akkor is ha nincs tovább,
ha már nem ölelhet két
karom a rögös út porán.
2017.01.29.

/ Örökké gyermekem/

Van valami a csendben.
Valami megfoghatatlan boldogság
olykor üres,néma magány. Fájdalmas kín és halál.
Mégis amikor a lombok elhervadnak és csak zizzen az ősz
és felnyög a hervadás ,akkor színes a lélek pirkadat kékje
akkor hiszem, hogy még élek és nem lehet soha lemondás.
Halk koppanás a járdaszegélyen valaki érkezett és lélegzetével
megzavarta a csendem, de mosolyom tétova fénye már 
messze szállt és az őszinteség kér újra kegyelmet.
Látod, csupán egy halk koppanás az élet.
A csendem is az, a csendem is.Kérlek maradj velem
a zajtól zajos és zajtalan világban.
Fényeddel lépj és lényeddel töltsd fel légüres teremet.

2016.12.23.

Kifosztott oltáron koppan a szó
és az imában foglalt fohász.
Mégis, méltóságos a csend,
mely uralja egy omladozó
kis kápolna régi falát.
Egy lila stóla hanyagul lóg
egy ócska fogason és 
uralkodik a rend porlepte,
kopott padokon.
Molyszagú régi imakönyvsor
hever a polcokon és a
Mária kép festett vászna 
kissé már megkopott.
Megreccsen a feszület és
sikolt a szél a mennyezetre
Gyertyatartó csillárokat 
könnyedén megbillentve
Üres már a gyóntatószék
a szív sem mondja vétkét
Üres sóhaj-lehelet az, melyben
megtörik minden kétség
Az ikonmintás ablakokon 
úgy szűrődnek a fények,
hogy a szürke falak mészporán
felvillannak az ott felejtett könnyek
Mennyi dal,ima,himnusz és óda !
Hallom a szót és hallom a dalt,
felzendül a strófa !
Igen, gyermek voltam akkor és
hitben ma is ott maradtam
Egy leégett gyertyacsonk maradt...
Emléke e napnak .
2016.10.23.

Civis utcán bandukoltam
tegnap, csak úgy egymagam.
Az ég kék volt,vihartalan,
de a szívem vigasztalan...

Fáradt percek csendjébe
kapaszkodom.
Némaságom, a magány
két szívdobbanás között.
Vakon ütköznek bennem
a gondolatok.
Az igen és a nem között.

Olyan vagyok ,mint aki
tévúton jár...
Papírszeleteket sóhajt
egy felnyögő fájdalom,
és az elveszített jelenemben,
már ketté törtek a pillanatok.