3 blogja

Én megkereslek bárhol is vagy,mert nélküled a világ is vak.
Világtalan, fénytelen a lét.Ha nem vagy velem minden sötét.
A reggel, hamu szürke öltönyét felveszi és bézs még a délután,de már a köntösét kéri.
Az éjszakát feketére horgolja az ég. Amikor nem vagy velem minden oly sötét.
Évszakok telnek és úgy múlnak el,hogy könnyeim színtelen foltján csak az árnyékom pihen.
Nélküled borúsak a fellegek,eláztatnak szűz,néma földeket. 

És zöldetlen még a rét ,mint egy ősz- kontyú avar levél.
Sivár fákon kucorog a tél. Eltévedt fűzkérgi remény.
Holdtalan magányom fénytelen tükrében keresem az arcod és viola-kék pillantásod.
Hideg karc-romok résein átfolyó forrás boldogságom .
Magamnak maradtan ,mint egy elszenderült lélek,
de én kutatni foglak az egész földkerekségen.
2017.02.13.

Még az utolsó hajtincset simítsd el az arcodról és fesd újra az ajkad vérvörösre.
Igazítsd meg minden ruhafodrod és vedd fel a tűsarkú cipődet.
Legyél más,másabb mint tegnap.Hajtűid hagyd a fiókodban.
Engedd le a hajad, omoljon testedre.Szívedben a vágy vad
parazsa égjen.
Szabad lelked hadd szárnyaljon. Dalolj, nevess a széllel.
Tarts menyegzőt a virradattal és lázas kéjbeomlást az éjjel.
Élj és mosolyogj , örülj minden szépnek.
Adj hálát a tegnapokért és egy új világra ébredj.
Mert csak pillanatok,fények töredéke ez a földi élet.
Harcolhatunk napról napra,de nem kapunk érte dicsőséget...

2017.01.26.

Istenem,most nem kérdezek.
Nem ítélkezek.
Sokszor nem tudom, nem értem,
hogy mi miért is lehet.
Tudatom csak süllyed,mint egy meglékelt hajó...
És én is elsüllyedek benne óvatlanul.
Hiszen emberi ész felfogni nem tudja,
hogy ártatatlanok életét mi és miért oltja . 
Ki dönti el, hogy kinek mennyi van megírva ?
És ha az ember még élni akarna !? 
Meghajlok előtted és könnyek között kérlek.
Adj földi angyalaidnak örök békességet !
Ragyogjanak ott fent mint a fényes csillagok,
és a gyászoló szívekre szórj gyógyír harmatot !

Folyton csörög a telefonom.
Ismerős a szám. Néma 
gombokon múlt-szakadás.

Szerethettél volna egy napig,
vagy alkonyattól hajnalig.
Talán késő este nyolc körül,
vagy úgy éjféltájban mikor
az óra már múltat üt.
Szerethettél volna egy 
múló pillanatban,
egy eltévedt gondolat
röpke mivoltában.
Szerethettél volna, tudom.
Mi tartott vissza, ma sem tudom.
Lassan ketyeg az óra mutatója
pókhálórojt az idő rajta.
Szerethettél volna,tudom.
Percek törnek a szívvonalon
és én hagyom, hagyom.