Monológom Neked

Én megkereslek bárhol is vagy,mert nélküled a világ is vak.
Világtalan, fénytelen a lét.Ha nem vagy velem minden sötét.
A reggel, hamu szürke öltönyét felveszi és bézs még a délután,de már a köntösét kéri.
Az éjszakát feketére horgolja az ég. Amikor nem vagy velem minden oly sötét.
Évszakok telnek és úgy múlnak el,hogy könnyeim színtelen foltján csak az árnyékom pihen.
Nélküled borúsak a fellegek,eláztatnak szűz,néma földeket. 

És zöldetlen még a rét ,mint egy ősz- kontyú avar levél.
Sivár fákon kucorog a tél. Eltévedt fűzkérgi remény.
Holdtalan magányom fénytelen tükrében keresem az arcod és viola-kék pillantásod.
Hideg karc-romok résein átfolyó forrás boldogságom .
Magamnak maradtan ,mint egy elszenderült lélek,
de én kutatni foglak az egész földkerekségen.
2017.02.13.