3 blogja

A sok millió csillag közül,
csak egyet kutatok.
Azt amelyik az enyém,
és csak nékem ragyog.

A sok millió csillag közül,
mond melyik vagy Te?
Keresed-e a szívem ?
Mely téged hív, és szeret !

Tél van és hideg.
A fehér csipke-fátyol
most mindent befed.
Tájat és a kék mezőt,
bárányfelhőn nyugvó
égi legelőt.

Tél van és hideg.
Fázik a föld és 
minden olyan rideg.
Jégvirág álmokból
Napot festeni nem lehet...
Örök a tél és örök a hideg.

Szögesdrótra kiterített paraván.
Életharcok felnyögő panaszán
küszködik a létünk, keresi otthonát.
Lehunyt szemek mögött nem lát mást
csak a veszteségét,ostromát.
Kín tekercsbe pólyált bűnös viszony,
az embernek csupán ennyi jutott,
mert vak lelkénél nem látott tovább...
Hitében romba dőlt egy egész világ.
Nem hitte, hogy szerethető lénye,
elbújt és ma már nincs menedéke.
Egyedül ballag, szívében tüske
bánatot vajúdott az összes könnye.
Pangó öböl duzzad görcsös ereiben
és fejet hajt a halál névtelen völgyében.

Csak ült a széken és a távolba meredt
Kristály gömbök mozija lett szemében
a végtelen.
Apró barna szeme opálszerű fény
Anyám árva szíve kiégett már rég

Álom takaróját elfújta a szél
Talán november volt mikor a
múltjáról mesélt
Csak ült velem szemben arctalan
Szemében fodrozódó könnypatak

Tenyere érdes,ránc-sorsú pecsét
Nem tudom miben hit és hogy
álmodott -e még
Ajka remegett mikor apámról mesélt
Kettészakadt magány a görcsök kötelén

A sors mély barázdát ásott a szívében
Mégis valamit remélt gyönyörű lelkében,
de tollatlan madár az Ö repülése...
mint Ikarosz vágyán a Nap égetése

Lennék Daidalosz szíve megmentője !
Szárnyamat adnám örök repülésre
Ősz haja szálán megcsillant fehér,
olyan mint egy borostyánlevél

...és én kértem,hogy meséljen még
csupán cérnátlan rojt a semmiség...
217.02.04.

Amíg élek ,szeretni foglak
akkor is ha elfogynak az
égen a csillagok,ha nem
lesz napfény a végtelen
égen és a földre hullik
majd minden szirom.

Amíg élek szeretni foglak,
akkor is ha nincs tovább,
ha már nem ölelhet két
karom a rögös út porán.
2017.01.29.

/ Örökké gyermekem/