Gyors (futó) gondolatok

Mersinho•  2020. március 27. 08:43

Nem te leszel

Sokszor gyúltam érted szerelemre 

Sőt talán még most is abban égek,

De egy belső hang hat a szívemre;

Nem te leszel az igazi lélek.


Tán csak hitem űz velem játékot,

De én akkor is, már szinte tudom

Hogy lesz valaki, ki nálad is jobb

Kinek HIHETEK, s kezét foghatom.

Mersinho•  2020. március 25. 10:30

Van még ki

Szaporán hull a hó 

Mint aki valahová siet 

Érdekes, mert  tavaszi hó ez 

Nem tudni vajon m/kit kereshet.....

Tán  egy fehér borítékos üzenet 

Arról, hogy valaki engem is szeret.

És még az én halálom előtt 

Eljött hozzám, és megkereset.

Lánggal írt szép betűk 

Egy gyönyörű, lobogó levél;

Valaki szívében irántam még él 

Az elfeledett szerelmi szél.

Régen volt már az a csodálatos tél,

Azóta eltünt belőlem a remél.

De ez a márciusi szép hó 

Elmondta, hogy van még ki szeret, és kér.

Mersinho•  2020. március 24. 08:48

Minek írjak ?

Most úgyis mindenkit csak a koronavírus érdekel, teljesen fölölseges 

itt más témájú szövegekkel zavarnom a népet.

Ki ér rá most elolvasni egy verset, minek központjába nem a vírus áll? 

Azt hittem, hogy legalább ez az oldal megmenekül ezalól a elnyomó téma elől,

de hát nem. Tévedtem. Pedig azt hittem, hogy itt megmaradnak továbbra is a versek....

Na de hagjyuk is.....Mindenkinek ahoz van joga, amit szeretne olvasni...


További jó szórakozást, talán kibirom addig, amíg lemegy ez a láz..

Addig is szép napokat, és viszlát.

Mersinho•  2020. március 21. 07:52

Mi úgy hiányzik

A szerelem olyan szép

Betölti mi üres.....

Valahogy teljes és ép

Mi melegíti szíved.


Szükségünk van sokszor rá

Még akkor is mikor az

Ember nem is gondolná

Hogy ez, mi úgy hiányzik.


Folyók mossák partjukat,

Ég hullajtja könnyeit

De a szív forró marad,

Ha lesz ki megérti gondjait.

Mersinho•  2020. március 20. 08:15

Láncként a vírus ellen

Emberesedve élnünk kell

Mert kint vírus metszi, szel 

Az emberi hajszálakat kavarja fel

Vagy vágja örökre el.

Láncként kell összkapaszkodnunk

Egy akaratból közös kötelet sodornunk

És így, hogy egymásba kapaszkodunk 

Talán az élettől is nehezebb szakadunk.