fabion blogja
Férfi lélek
Férfi lélek ( Mert vannak még szép lelkű férfiak is … )
A magány megbetegít,
Tennem kell valamit!
Egy hölgyet szerettem,
A szívem oly védtelen!
Meggyötört elhagyott,
Egy másikért hazudott!
Még a férfiak a csalfák ?
Nem ! A férfiak gyávák!
Nem merjük mi kimutatni,
Mennyire tudunk szeretni ,
Mert a hölgyek nem ezt várják,
Hiszik a megcsalás csak nekik fájt?
A mi lelkünk ugyan úgy sír és fáj,
Nőknél ez még sem nagy akadály,
Nekem épp úgy tud fájni a múlt,
A szerelmem mikor belém unt !
Azt hittem megleltem életem asszonyát,
Sajnos ma csalódtam benne de akkorát,
Pedig én nagyon szerettem a kedvesem,
Mégis megcsalt és elhagyott engemet!
Tenyeremen hordoztam, imádtam!
Minden nap , percében kívántam!
Mégis másra vágyott és elhagyott,
Feledni nem tudom a sírás elkapott!
Nehéz szívvel ülök e kínpadon,
Ahol egykor az első csókot adom!
Hogy történhetett nem tudhatom,
Bele betegszik a szívem nagyon!
Egy éve hogy együtt voltunk már,
Nem jelentett semmit odébb állt,
Hiába könyörögtem maradjon velem,
Mondta , értsem meg el kell mennie!
Sír a fájó szívem némán e padon,
Lelkemből hiányzik, fáj nagyon,
Üres lett nélküle az egész életem,
Pedig semmi rosszat nem tettem !
………. ..csak őrülten szerettem !
És.….………..így sem kellettem !
Budapest , Május 15 2019 - Csillag M . Gyöngyi •
Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !
Szeretlek !
Szeretlek !
Egy nap randiztunk és megismertelek,
Még nem gondoltam, ettől majd félek,
Féltem!! Hogy túl közel kerülsz hozzám,
Attól is hogy megkedvellek úgy igazán!
Magamtól is tartok tudok e szeretni még,
Felenged e szívem ami jéggé fagyott rég,
Ha velem vagy egyszerű, vidám az életem,
Sok csalódást, sérelmeim veled el feledem!
Közelséged, elvarázsol, szebbé teszi napom,
Nem tudom hogy mi lesz, nem baj hagyom,
Érzem most is, szükségem van a közelségedre,
Boldogan dobban a szívem minden ölelésedre!
Úgy érzem én, minden ölelésed lágy kedvesen,
Féltőn óvnál bajtól, bánattól is védenél hevesen,
Repdes a szívem, ha olykor hallom is a hangod,
A vonal túlsó végén, ekkor érzem csak hiányod!
Köszönöm hogy szebbé teszed a napjaimat Életem,
Lehetne e igazán megköszönni hogy vagy Nekem?
Érzem, mióta találkoztunk, betelik a szívem Veled,
Bízom nem csak én érzek így, és ez jó érzés Neked!
Igaz féltem, attól ha szeretek sebezhető leszek,
Lehet e a szívnek parancsolni ha így szeretek?
Csalódásaim , fájdalmam elmúlik egy csapásra,
Soha nem gondoltam, van ezeknek is gyógyírja!
Oly melegség tölt el hogy nem vagyok egyedül,
Nincsenek magányos óráim, kínlódás veszettül,
Ha ad istenem egy esélyt hogy boldog lehessek,
Akkor majd idővel kitudom mondani, Szeretlek!
Budapest . 2019 . Augusztus . 14 .
Saját szerzemény , szerzői jogok fenntartva !
Mondd, sírnak ott e az angyalok ...
Mondd, sírnak ott e az angyalok ... ( Emlék vers , a férjem , Köves Pál emlékére )
Egy sóhajtás ami még belefér ,
Egy pillantás , ami rég elkísér ,
A szavak , amelyek bennem égnek ,
A neved kiáltom tova a szélnek !
Bárcsak itt lennél még most is velem ,
Hiába mondom , de nehéz a szívem !
Bárcsak hallanád halk sóhajom ,
Eljutna hozzád minden óhajom !
Mondd, sírnak e ott fent az angyalok ?
Hisz angyal is valakit egykor itt hagyott !
Mondd ha nem bírom , eljössz e értem ?
Mikor már elfogy az utolsó reményem !
Nem kérnék én mást , csak légy velem itt ,
Mert az élet könyörtelen és a halál elvitt!
Bárcsak még egyszer láthatnálak ,
Elmondhatnám , mennyire imádlak !
Itt állok most szótlan és némán ,
Sose éreztem magam ilyen árván !
Nem maradt más csak egy sírhalom ,
És a döbbenet , a magányos sóhajom !
Talán egyszer majd veled ott fent ,
Találkozunk ha én is ott leszek !
Addig se potyogtasd a könnyeid értem ,
Nagyon szerettelek és hiányzol nekem !
De Te ne sírj , ha szenvedni látsz nagyon ,
Még éltél addig is Te voltál az Angyalom !
Minden szép emlék ami feltőr bennem ,
Szertefoszlott álmok ohh mit vétettem !
Minden apró kis csillagot sorra veszek az égen ,
Kereslek azóta is , de szétfoszlott a reményem !
Elmentél olyan messze , utol nem érlek ,
Fájón sajgó lelkemmel , de még remélek ...
Saját szerzemény ,Szerzői jogok fenntartva !
Hogy boldog lehess...
Hogy boldog lehess...
Ha egyszer nem áltatnád magad
És elfogadnád azt amit az élet ad ,
Láss , vedd észre a lehetőséged ,
Könnyebbé teszed vele az életed .
Tanulj abból amit hibát elkövettél ,
Mert mindig jobban elérhető a cél ,
Mindig csak egyet tűzz ki magad elé ,
Könnyebb legyen menni a cél felé .
Biztos lesznek eléd gördülő akadályok ,
De hogy célba érj nem szabad megállnod !
De akkor arról az Útról ne térj le ,
Hisz ez a Te életed , ezt Te éled le !
Hogy boldog lehess éld az álmaid ,
Csak a Te szíved ismeri a vágyaid !
Tudom , nem lesz könnyű elindulni rajta ,
De könnyebb lesz ha a szíved is akarja !
Ehhez nem kell semmi mást megtenned ,
Mint megtalálni a lépcsőt és felmenned !
Ne csüggedj akkor sem ha elfárad a lábad ,
Haladj lépésben akkor is eléred a vágyad .
Soha ne csüggedj ha elsőre nem sikerül ,
Még akkor se ha életed borul fenekestől ,
A célod mindig a szemed előtt lebegjen ,
Így elérheted amit kitűztél az életedben !
Higgy magadba és tarts ki mindenáron,
Akkor is ha jön valaki hogy utadba álljon ,
Az biztos , voltak és lesznek is majd irigyek ,
Az idő neked dolgozik , akkor is ha ilyenek !
Saját szerzemény, minden jog fenntartva !
Emlékül egy kedves Pipacsnak ...
Emlékül egy kedves Pipacsnak ...
Kövek közt nött egy élet sarja ,
Meddig él ? Amig isten akarja !
Mikor a kora esti lepel betakarja ,
És felébreszti a hajnal harmatja !
Éjjel össze csukódik a virágja ,
Mikor süt a nap , akkor kinyitja .
Még sem magányos ez a kisvirág
Tudja jól , hogy övé az egész világ .
Boldogan mosolyog a mindennapokra ,
Hisz rá is mint mindenre ,ragyog a sugara !
Büszkén emelt fővel ide oda hajlong ,
Szellővel táncol a kiszáradt kő placcon !
Ohh honnan az erő e csöpp virágba ?
Milyen pici és vékony vézna a szára !
,,,Az Istentől kaptam az életem ,
A földanyában gyökerezem . '''
Búgja a kisviràg csendesen ,
Én még mindig őt figyelem !
Káprázat és minő csodás,
A kővek kőzt élő kisvirág !
Ahogy perzselte a tűző nap ...
Mint később elmentem felé...
De már csak a szár éldegélt...
Kis szirmait elhordta a szél !
Hanjga ma is fülembe cseng ,
Azt ma is tisztán hallom még .
Szeretettel beszél és vidáman ,
Noha tudta , pár napos élete van !
Mégis boldog volt és mindig nagyokat kacagott ,
Minden reggel ...ha finom friss harmatot kapott !
Mert ebben a kis viràgban is ott van az isten fénye ,
Ember lelkét mindig bearanyozza a bája ,szépsége !
Ime lefotoztam ezt a kislényt , mert igy élete nekem szép emlék marad ,
Szeretettel gondolva rá , ha nyilik majd újra egy kedves pipacs virág
Talàn ember elgondolkodik rajta egyszer ...
Hogy milyen károkat okozhat a vegyszer ...
Mert az élet ott van ...földben , fűben , fákban ,
Csörgedező patakokban , minden kisvirágban !
Mig ezek a kis lények élnek és léteznek ,
Addig az emberek is nyugodtan élhetnek !
Mert a természetben van Istenünk munkàja ,
Amit nagyon rég két kézzel épitett e világba !
A Mi földbolygónk boldogságára és szépségére ,
Hogy életedet szórja be a természet szeretete !
Igy bucsúzom Tőled Te bájos , kedves kisvirág ,
Amit adtál én nekem azt el nem veheti a világ !
Piros kicsiny szirmaid felkapta a szél,
Az egész világ a piros pipacsról mesél .
Olykor kövek között gyökerezve dalolt ,
Széllel táncolva , a forrósággal dacolt !
Büszkén viselte a szirmai elvesztését ,
Hisz a földanyában rejtette a gyökerét !
Egy év múlva új erővel születik majd újjá ,
Örömet adva azoknak akik már öt várják !
És mert akár mi történt a föld is gömbölyű ,
A kis pipacs tőrténet is igy lett gyönyörű !
Budapest , május 19, 2018 Csillag M. Gyöngyi
A szerzői jog fenntartva !