Vezeklés

Megbántottalak
Az elmulasztott tegnapok
Némaságával

Ráncfaragó idő
Múlni hagyásával
Kételyek közt hagyva

Az irás most
A vezeklésem
Dühös késztetésem

Mert fülemben visszhangzik
Sajgó szivhangod
Jajkiáltását hallom

Szemem könnycseppjében
Bússá szépült arcodon
Hiába várás ül

Érzem ideges
Mozdulatod, min
Remegés fut végig

Visszautaznék
Hozzád az időben
Ha lehetne,- de nem lehet

Ezért e jogos viziók
jönnek, s nem
parancsolhatok, tollamnak

Mely szabadon viszi
Kezem, általa lett ez a vers
Őszinte vezeklésem...