Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Valentin - napi mese
emonye 2010. február 11. 13:54
Parkban magányosan ül két ember
Körülöttük párok, tele szerelemmel
Most még a szerelem mindenütt jár
Mert február 14-ét mutat a naptár
S suttognak a fák halkan meghitten
Két szomorú szív jajgatva fáj itten
Mindenkin érzelmi hullám megy át
Csak e két ember érzi még bánatát
Egy nő és egy férfi, de mindketten
E szédítő varázst nézik érthetetlen
Végtelen bánat ül ki a szemükben
Görcs, fájdalom telepszik szívükre
Egyedül, árván, pár nélkül vannak
Derűs-öröm felhővel már szállnak
Elég legyen! - szól Ámor dühösen
Nyilait célra tartja, máris hegyesen
Láss, csodát! Oly sebesen szállnak
S épp e két ember szívébe találnak
Észreveszik, egymás mellett ülnek
És égi vezényletre közelebb ülnek
Halkan s félősen szólítják egymást
Nevet Ámor:- lesz, valami meglásd!
Mert varázslat ez, mi velük történik
Eddig szomorú szemük égőn félnyik
Szelíd, gyengéd hangon közös téma
Közben zakatol a szív, lüktet a véna
Lassan, biztosan kezük összefonódik
E két lény se szomorú, nem bánkódik
Ők nem kacarásznak úgy, mint mások
Kéz a kézben hangzanak a suttogások
Csodának vélik, hogy egymásra találtak
Boldogság felhőjével már ők is szálltak
S lépésről lépésre felfedezték egymást
Míg nem rájuk telepedett az éji palást
Lassan indultak el hazafelé, sétáltak
Egymástól nem,de a mától búcsúztak
Ámor most elégedetten figyelte, nézte
Mert ez is bizony sikerült, jól elintézte!