Őrült némaság

Segitség, egy őrült van szobámban! Ordibál, egyre csak ordibál hangosan, uralkodón mindent túlharsogva. Erősen átkarol, durván, erőszakosan szorit magához. Bámul hosszú, végtelennek tűnő perceken át. Félek. Simogatja testem, de az összes érintése remegve fáj, sajog. Hiába könyörgök,- engedj, engedj kérlek!- Nyakamba lihegi halkan:- Soha!- és örömittasan felnevet. Visszhangozza a szoba is, sőt minden, ami benne van:- Soha, soha, soha!!!

Elég legyen!- Nem birom! És eközben egy madár vidám csiripeléssel száll az ablakhoz, megszabaditva engem ezzel az őrült betolakodótól. Most már e madár gyönyörűséges éneke váltja fel a tébolyult, nyöszörögve kimúló csendet…