Nem akarom, hogy jó legyél

- A korházi ágyon egy anyuka feküdt fáradtan kimerülve, de ahogy kisfia belépett az ajtón összeszedte minden erejét és meleg fénnyel szemében, köszöntötte:Szervusz kisfiam!Szia anya! Hogy vagy?- tette fel érdeklődő kérdését a fiúcska, aki 4-5 éves lehetett csupán.Jól vagyok édesem – felelte az anyja és puszit nyomott a fia arcára. Ezután a kisfiú leült azágy szélére és csak meredt maga elé elgondolkodva. Így teltek a  néma pillanatok, mígnem anyja megelégelve a csendet ,megkérdezte:- Mi a baj kisfiam?Semmi…Igazán, semmi, csak nem akarom, hogy többé jó legyél…De hát miért? Tette fel döbbenten a kérdést az anyja Miért mondod ezt?A kisfiú nagy, kerek szemében ott ült az aggodalom miközben válaszolni készült.Mert azt mondják a felnőttek, hogy csak a jók mennek el… és te mindig jó voltál anyu…nem,  akarom, hogy itt hagyj … - szepegte sírós hangon a fiúcska – nem akarom…Kisfia szavai hallatán az anyukának is könny csillogott a szemében a meghatottságtól és közben hevesen magához szorította a kicsi testet.Ne félj  kisfiam, :- súgta - Nem vagyok én annyira  jó, hogy máris itt kelljen, hagyjalak.Majd egymás karjaiban zokogva fuldokoltak, míg az egymás iránt érzett szeretet végtelen nagy hatalmával meg nem nyugtatta őket…