Mert nem énekeltük el a"Mennyből az angyalt"

 (2008 karácsonya)

Karácsonyeste volt.  Díszítettük a fát, ami szépre sikeredett. Éneklős kedvemben voltam, és mint lenni szokott máskor a mennyből az angyal következett volna. Nógattam a családi  csapatot, hogy énekeljük el, mert úgy teljes és hangulatos ez az este, de, valamiért elmaradt. Mindenki másfele kalandozott a gondolataiban… és  akkor egyszer csak beszélgetés közben a düh ördöge szállta meg a családot és veszekedés tört ki közöttünk ,amit már nem mi irányítottunk,  hanem az ördög általunk . Karácsonykor mit keres itt az ördög ? –tűnődtem amint az események bilincsében vergődtem. Szentségtörés –gondoltam, ahogy ránéztem a többiekre és a betlehemi csillagfény helyett könny ragyogott arcukon, az enyémen pedig, már patakba folyt lefelé…

Csend lett. Mindenki elhúzódott valahová, hogy a törött szívét odanyújtsa a ma született kisdednek, hogy megbocsátást kérjen az elkövetett szentségtörésért. Ezek után ne mondja senki, hogy egy ilyen bélyeggel a szívben boldog lehet a karácsony, mert ez nem volt az. Ahhoz túl mélyen égett. Sajnos… Ez nem. Legalábbis, nekem nem. Nagy merengéseim közepette pedig, arra jutottam, hogy azért tudott birtokba venni ezen az áldott estén minket a sátán, mert nem énekeltük el a mennyből az angyalt.  Hiszem, hogy, csakis ezért… Ezután arra törekszem, hogy ez másképp legyen...