emonye blogja

Az igazság előttem felöltözve állott

Vetkőztess le!- eképp kiáltott

Mert nem bírom magamon a hazug göncöket

Gyere, hasítsd menten le őket!

 

Mert hamis ez a ruha, amit reám adtak

Tükrömben meglátták magukat

Pőreségemmel szembenézni nem akartak

Felfedezték bűnös voltukat

 

De hazugsággal szemben csak akkor győzhetek

Ha az álruhámból kivedlek

Meztelenül vagyok jó és így is vagyok szép

Mint egy glóriával fénylő kép

 

Leplezetlenségem jót és rosszat megmutat

Sátánt és angyalt, a jó utat

Mert a hazug előtt pucér testem vonaglik

Erőtlen a hamis, lehullik

 

Vetkőztess le most hát, hogy tudja meg a világ

Örökké arat az igazság

S ahogy lassan ruháiból kihámoztam

Egómmal szembetalálkoztam.

 

 

 

 

 

Isteni csoda a gyermek

Mind, mind angyali lények

Isten mikor nevet vidáman

  Akkor születik gyermek a világban

 

Tekintetük mennyei fényben csillog

Arcuk tisztán és aranylon ragyog

Nincs bennük még bűn és vétek

Lételemük a játék és a rétek

 

Édes létük boldoggá teszi a világot

Vidám kacajuk élénkíti e zord valóságot

Gyöngécske hangjuk anyai szívet dobogtat

Közen a szél játékos fürtöket lobogtat

 

A gyerekkor akár a színes pillangó

Egy a baj, hogy ez is mulandó

Puha szárnyán kecsesen tovalibben

És a szivárványos álom többé nincsen.