Hiányzol

Vajon mikor jössz, mikor láthatlak?

Nélküled a szerelem tüze nem ég olyan nagy lángokban

Úgy várlak már, mint szárazföld az esőt

Sose feledem a mosolyodat, a legelsőt

Hiányzol nagyon, távol vagy tudom,

Úgy vár már feléd nyújtott karom!

Várlak mindenemmel, testemmel, lelkemmel

Kérlek többé soha, soha ne menj el!

Nem tudom te még akarsz-e látni,

S fogsz-e majd engem is igy várni?

Az az őszintén csengő meleg hangod,

Csak az emlékeid látom, hallom

S egyre jobban, szivem mindig nagyot dobban

Mikor rád gondolok gyakran, és még gyakrabban

Te meg én, ez a kép, ami mindig bennem él

A jövő nekünk vajon mit regél?

Ott motoszkálsz agyamban, nappal, éjjeleken át,

Mindig mikor a hold megvillantja sápadt korongját

Rájöttem arra, hogy csak a”most” a”pillanat”-ez, ami számit

Mondhatnak mások nekem bármit

Ha itt vagy, csak a mának kell élni

És a jövőre rá se kell nézni

Mert ha hiszek benned el foglak érni

Bárhogy is akarsz tőlem menekülni

Nem szabad meghallgatni a sátán szavát

Legyőzve mindent- menni, csak menni előre a sors göröngyein át

Aki szivből szeret annak nincs lehetetlen dolog

Akárhol vagy is a messzi horizonton szivünk együtt dobog…