Ártatlan pelyhek

Hópelyhecske száll a földre

Egy kis kócos fejtetőre

Szőke fürtök között csillan

Olvadozva tovaillan

Újabb csengő kacagás

Ismét egy hópehelyzuhanás

Kis fejecske napként csillog

Ahogy sok –sok pehely villog

Az arany kobak nem másé

Mint a huncut kis Tamásé

Hótiszta, mint fején a pelyhek

Lelke puha, akár a selymek

Tamás sétál a szűz havon

Figyelme a befagyott tavon

Hol korcsolyázik egy kislányka

Arcán pír, hátán kabátka

Odaballag félőn Tamás

Szíve csupa nagy vallomás

Áll a kislány, mosolyog

Tamás közben rávigyorog

Némán fogják egymást kézen

Úgy suhannak a fénylő jégen

Ártatlan lényük, mint a hulló pelyhek

Lelkük még tükör tiszta akárhová mennek

Valami fenséges hatalom lengi körül őket

Mert még nem ismerik a rútságot, csak a szépet.