Hajnali álom

A tél hótakaróját láttam. Alatta feküdtem
hogy ne lássanak.
Néztem a kék felhőket. Hangtalan nevettem
hogy ne halljanak.
Láttalak szállni a magasban.Sirályként felettem
körözve kerestél.
A szél szárnyadba kapott.Majdnem melettem
a földre ereszkedtél.
Suttogtam neked valamit.Kezem felemeltem
de el már nem értelek.
Szárnyad kitártad,lenéztél.Ekkor felébredtem
így párnámba rejtelek.
Az álmok oly gyengédek. Nem érintheti kezem
mint szellő terelgetem.
Arcom párnámhoz nyomom. Belefeledkezem
mosolyogva megérintem.
Mellettem megmozdul az ágy. Kezek átkarolnak
nagyot sóhajt lelkem.
Becsukom még szemem.Képek nem rajzolódnak
félelmemben átöleltem.
Talán ott az éjszakai égen.Hol csillagok ragyognak
maradt egy nekem.
Csak gondolatnak.Ha bennem hiányok sajognak
tudjam, ott vagy velem!