Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Elszánt a szerelem...
embererika• 2016. május 14. 22:05
Elszánt a szerelem, mely láncait tördeli
Zihál, küzd, a harc olykor földre kényszeríti
Ő, virágról beszél és szerelmet ad némán
Mámoros kéjt lehel, riadt sóhajjal ajkán
Végtelen, ahogy karjait áradón fonja,
Bíbor ajka édes, mint a hajnal harmatja,
Remegő vágynak hangja a menny fölé szökken,
Nyög és sikolt, mikor lánca újra megcsörren.
Az ég is dühöngve elzavarja a Napot.
Mérget adj azonnal és ne hívj hozzám papot!
Könnyet zokog a kétségbeesés, nem közönyt
Fénytelen, megkövült csönd, mi szívébe köszönt.
embererika2016. május 24. 21:27
@Rozella: Még sem kell ehhez annyi szerszám! :)
Köszönöm!
Rozella2016. május 22. 20:06
A közönynél minden jobb.., a "megkövült csönd" is...
embererika2016. május 22. 20:02
@Bugatti350: Lánchoz kell egy pár fogó, a többit elrendezi a kohó! :)
Bugatti3502016. május 16. 15:40
.....szerelem.... de ide kevés a véső, a fogók, a kalapács, a vágószerszámok sora..... A gondolatok rendezettsége, sokat segíthet ! :)
embererika2016. május 16. 14:25
@merleg66: Ami végletes, az szertelen. Ha nem írom le, még el illannak az érzés által kiváltott sorok. :) Köszönöm Gábor, hogy olvastál!
embererika2016. május 16. 13:44
@Törölt tag: Köszönöm Vivien!
embererika2016. május 16. 13:43
@skary: Akkor papot se....:)
merleg662016. május 15. 20:06
Kedves Erika! Nagyon szép vers! Talán a szerelem azért ennyire nem végletesen szomorú!
Törölt tag2016. május 15. 09:42
Törölt hozzászólás.
skary2016. május 15. 04:27
sajnos nincsen itthon mérgem..a bótok mög zárva :)