Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A hangod
embererika• 2015. május 9. 16:39
A hangod,
mint születő patak csordogál,
kerülget akadályt ha talál,
csendben szélesedik, mélyül
míg fényes folyammá szelídül.
A hangod,
mint lehelet, puha sóhaja
ajkat érintve mohón várja,
legyen övé az örök érzés,
pezsegve zuhanó vízesés.
A szívemben élnek a hangok,
mint távolban búgó harangok
s ahogy némán megszületnek,
hajnali ködfátyolba vesznek.
Hallgass és megérted a könnyem,
a benne suttogó szerelmem,
ha lefolyik arcom ráncain,
csendben pihen az éj álmain.
csillogo2015. május 25. 07:59
Szépet írtál Erika!
skary2015. május 10. 15:28
@embererika: áá énsétokmagamrú :)
embererika2015. május 10. 13:40
@Ametist: Köszönöm a :)od! :)
embererika2015. május 10. 13:39
@dobosigyorgy: Örülök, hogy ismét olvastál! :)-ölellek
embererika2015. május 10. 13:38
@skary: Valóban? Egyel több dolgot tok rólad :))
embererika2015. május 10. 13:36
@Kicsikinga: köszönöm :)
Ametist2015. május 10. 08:16
:)
dobosigyorgy2015. május 9. 21:02
Nagyon szép!!!
skary2015. május 9. 19:48
ilyen
Kicsikinga2015. május 9. 18:16
Nagyon szépet írtál, Erika!