Valóság vagy álom? /Befejező rész /

     A Kárpátok festőien szép vonulatait elhagyva folytattam utamat a  Délvidéken.

Itt szintén nagyon várták a kettős állampolgárságot, ennek érdekében aláírásokat gyűjtöttek a Vajdaságban és elküldték a magyar kormánynak, sajnos eredmény nélkül.

     A népszavazás után egyre több inzultus érte az itt élő fiatalokat. Az utcákon sétálva találkoztam egy csoport vidám, felszabadultan nevetgélő fiúval.

-  Mit szólnak hozzá, hogy újra Magyarország ez a terület ?

-  Nagyon boldogok vagyunk, szavakkal nem is lehet kifejezni !

-  Érték támadások Önöket is ?

- Szerencsére nem, de vannak barátaink, akiket nagyon megvertek, mert magyarul mertek beszélgetni. Most már mi adnánk vissza azt a sok gonoszságot, amit kaptunk. Elég „ büntetés ” nekik az, hogy most mi vagyunk itthon és ők a  „megtűrt ” idegenek. Legalább tudják meg, hogy milyen érzés ez  !

     Elbúcsúztam a társaságtól és mentem a szállodába kicsit pihenni, mielőtt a tenger felé venném utamat. Nagyon vártam, hogy végre megpillanthassam és fürödhessek az azúrkék színével elkápráztató tengerben-

     Villám cikázott át az égbolton, melyet hatalmas mennydörgés követett.

     Felriadtam és hirtelen nem tudtam mi történt velem.

     Vajon igaz volt –e mindez, vagy csak egy szép álom, amely megvalósulásra vár ?

  Hiszen : „ Az élet gyakran egy álom és egy álom néha maga az élet ! ”