"Közeleg az ősz!"

Csodálatos egy utószó
a gyönyörűszép nyárutó!
Napunk még ontja sugarát,
de őszünk már idelát.

Köd úszik a patak fölött,
a sok madár elköltözött.
Fájón gondolunk a nyárra
itt az "őszünk" nemsokára!

A nap már leáldozóban,
a heve meg csitulóban.
Már nem is remélünk sokat,
csak "számoljuk" a napokat.

Ha ránk köszönt fájón az ősz,
majd szépen velünk itt időz.
Könnyezzük mi egy kicsikét,
's fogjuk szépen egymás kezét.

Mikor véget ér szép nyarunk,
örülünk,hogy együtt vagyunk!!
Ketten könnyebb az őszt várni,
 a ködben lassan sétálni.