Zenekar és zeneszerző kerestetik

https://blog.poet.hu/daldal/mi-vagyunk

https://blog.poet.hu/nemmm/mind-a-ketto-ember

https://blog.poet.hu/nemmm/az-ordog-dala

https://blog.poet.hu/nemmm/a-vilag-kepebe-kialtom

https://blog.poet.hu/nemmm/bizonyossag

https://blog.poet.hu/nemmm/elso-ver

https://blog.poet.hu/daldal/oszintebben

https://blog.poet.hu/ero/az-igazi-kiraly

https://blog.poet.hu/daldal/a-dal

Ha bízol bennem, elviszlek magammal,

Oda, ahol nincs már fájdalom,

S hadilábon állva a szavakkal,

Üldögélünk egy domboldalon.

Ha bízol bennem, az árnyékok eltünnek,

Mintha varázsolnánk éppen,

Nézd a lelkem.. elfér tenyeredben,

Hogyha ott állsz majd a fényben.

Bridge:

Kész csoda, hogy megláttalak,

Megannyi álarc mögül,

Lelj hát végre önmagadra,

Ott mélyen legbelül.

Refrén:

Az élet nekünk egy költemény,

Na meg némi próza,

Én jól tudom,hogy angyal vagy,

Csak te még nem tudsz róla.

Az emberlét egy égő tőr,

A szívünkig bemártva,

Már tudom,hogy angyal vagy,

Az én szívemnek álma.

Én bízok benned, s ne kérdezd miért,

Csak érezd át a percet,

Ha bízol bennem, kapok esélyt,

Hogy láthassam a lelked.

A végtelenben oly aprók vagyunk,

De mégis óriás,

A domboldalon jót hallgatunk,

Úgy,mint senki más.

Bridge 2:

Lépj elő, hadd lássalak,

Megannyi álarc mögül,

Mit sem érnek már a szavak,

Ha a Perc velünk repül.

Refrén:

Az élet nekünk egy költemény,

Na meg némi próza,

Én jól tudom,hogy angyal vagy,

Csak te még nem tudsz róla.

Az emberlét egy égő tőr,

A szívünkig bemártva,

Már tudom,hogy angyal vagy,

Az én szívemnek álma.

Ha te vagy a kérdés, leszek a válasz,

Ha te vagy a lépés, leszek az út.

Valami érzés, valami támasz,

Hadd legyek láng, ami érted kigyúlt.

Lobogok éjjel, lobogok nappal,

Nem olthat el semmilyen szél,

Ülj le mellém, ha hűvös a hajnal,

S a Csend majd csak nekünk mesél.

Bridge:

Lelkednek korlátján áthajolva,

Nekem elég egyetlen pillanat,

Ami majd csakis rólunk szólna,

És így örökre velünk marad.

Refrén:

Ha szíved a Bánat

Tőrként járja át,

A szívem nem várhat,

Tennem kell csodát.

Mosolyod meglelem,

Bárhová bujdokolt,

Felfeslett álmodon,

Hadd legyek én a folt.

Ha te vagy a tánc, én a dallam,

Ami mindíg magával ragad,

Ha te vagy a ház,én tégla a falban,

Vagy csak egy földre hullt lakat,

Nézd, nyílni kezd az ajtó végre,

És belép a Szebb Jövő,

Ha fárad majd szíved lüktetése,

Leszek én az őserő.

Bridge:

Lelkednek korlátján áthajolva,

Nekem elég egyetlen pillanat,

Ami majd csakis rólunk szólna,

És így örökre velünk marad.

Refrén:

Ha szíved a Bánat

Tőrként járja át,

A szívem nem várhat,

Tennem kell csodát.

Mosolyod meglelem,

Bárhová bujdokolt,

Felfeslett álmodon,

Hadd legyek én a folt.

Ha az önző Külvilág

A jövődre éhezve,

Mint egy óriás polip

Rátelepszik lelkedre,

Mire majd észbe kapnál,

Máris elveszíted önmagad,

Mit ér a legszebb festmény,

Ha ezer darabra szétszakad?

Bridge:

Míg életed egy freskó,

Mért lenne más a cél,

Nem adhatod alább,

Életművész legyél.

Refrén:

Kinek pingálmány a műve,

A legtöbb színe szürke,

S a vászonra freccsen néha,

Tényleg csak ennyi volna?

Van még szín megannyi,

Egymást százszor felfedezni,

Néha sírva,gyakran nevetve,

A Magányt jól összekenve.

Mobilizálva a lelkedet,

A polip csak egyre hízik,

Nem azért ölel, mert szeret,

Valami másra vágyik.

Ez aztán furcsa lény,

Mivel nincsen szíve,

A teste krómacél,

Mégis mintha élne...

Bridge:

Ha életed egy freskó,

Mért lenne más a cél,

Nem adhatod alább,

Életművész legyél.

Refrén:

Kinek pingálmány a műve,

A legtöbb színe szürke,

S a vászonra freccsen néha,

Tényleg csak ennyi volna?

Van itt még szín megannyi,

Egymást százszor felfedezni,

Néha sírva,gyakran nevetve,

A Magányt jól összekenve.

/Ezzel az írásommal indultam az ezévben először megrendezett "Dalszövegírók Versenyén./

A perc, ha táncba hív,
Riadt madárként a szív
Dobbanni is fél,
De nincsen más esély.

Hajnal szőtte ébredés,
Úgy érzed, az égig érsz,
Szíved hídján állsz,
Száz ajtót kitársz.

A Csend bábja, aki lépni egyre fél,
Vár az Élet, tudd meg, végre mennyit érsz.
Közönyből gyúrt sápadt fényű nappalok...
Merre jársz, mondd – Én e dalban itt vagyok...

Refrén:
Aki vagy, az legyél,
Ő benned van, szívedben él,
Miért lennél hát akárki más,
Mint egy égig érő emberóriás!
A válasz nem kérdés,
Mikor hét mérföldnyi egy lépés,
Mondd, miért lennél te bárki más,
Mint egy égig érő emberóriás...

A világ meg nem vár,
Míg a szíved bottal jár,
Kattanj végre zár,
Minden percért kár.

A pillanat, mit szívből élsz,
A Csend falába hangot vés,
Szakadj léleklánc,
Szilaj táncot jársz.

Vesztesek bálja sosem volt neked való,
Tiéd végre ez a hosszú földi show.

Refrén:

Aki vagy, az legyél,

Ő benned van, szívedben él,
Miért lennél hát akárki más,
Mint egy égig érő emberóriás!
A válasz nem kérdés,
Mikor hét mérföldnyi egy lépés,
Mondd, miért lennél te bárki más,
Mint egy égig érő emberóriás...

Az legyél mindig ki szívedben él!
Miért lennél más,
Mint egy égig érő emberóriás...