Zenekar és zeneszerző kerestetik

Ha átérzed a lényeget,

Mért születtél a Földre,

Bár nem lettél még óriás,

De nem is vagy már törpe.

De amíg a Pénz vezérel,

Nincstelen a szíved,

Osztol, szorzol józan ésszel,

S bankszámládat nézed.

Bridge:

Az igazi érték értéktelen,

Hisz mindenkinek a jussa,

Szinte látom, Isten bólint,

És Ő már csak tudja.

Refrén:

Drágakő, s pénz tengernyi,

Márványból épülő jövő...

Mindez értéke nekem semmi,

Csak a szeretni, s szeretve lenni.

+

Az igazi érték ennyi,

S nem veheti el senki.

Ha nem érzed át a lényeget,

Mért vagy itt a a Földön,

Akár a halálraítéltet

Egy óriási börtön,

Körbezár a létezés,

S menekülni nincs hova,

És persze a börtön őr,

A Múló Idő maga.

Bridge:

Az igazi érték értéktelen,

Hiszen mindenkinek a jussa,

Szinte látom, Isten bólint,

És Ő már csak tudja.

Refrén:

Tengernyi pénz és drágakő,

Márványból épülő jövő...

Mindez nekem egy nagy semmi,

Csak a szeretni, s szeretve lenni.

Ez a film most pereg,

S meglehet tarolna,

De ha tiéd a főszerep,

Mért vagy csak statiszta?

A rendező bármit megtehet,

Távirányítva életed,

A székében lenne rég helyed,

S önmagad újra megleled.

Bridge:

Ha egy vasárnap délelőtt,

Népszerűséged bedőlt,

Ne üsd meg a jegyszedőt,

Csak rúgd ki a rendezőt.

Refrén:

Itt a Földön van még dolgod nem kevés,

Tiéd a főszerep, és a rendezés.

Hiszen a filmed zajlik nevetve, sírva,

S a forgatókönyvet az Élet írja.

Ha csak lézengsz a filmedben,

Az már tiszta szégyen,

Ásd el magad szép csendben,

Lábad mért van féken?

Pedig nem kéne semmi más,

Csak tiszta szívből száguldás,

Az Élet így lassan eltemet,

Úgy haladsz, mint egy gyászmenet.

Bridge:

Ha egy vasárnap délelőtt,

Népszerűséged bedőlt,

Ne üsd meg a jegyszedőt,

Csak rúgd ki a rendezőt.

Refrén:

Itt a Földön van még dolgod nem kevés,

Tiéd a főszerep, és a rendezés.

Hisz a filmed zajlik épp nevetve, sírva,

S a forgatókönyvet az Élet írja.

Ha azt mondtad mit a szíved diktált,

Hogy bármit megteszel értem,

Tán Ámor arra épp véletlent sétált,

Hisz kávét is hiába kértem.

Rohansz csak egyre, a főnököd hajcsár,

Búcsú csókra sincs idő.

Hidegen hagy engem ez a show már,

Nem kell hűvös szerető!

 

Bridge:

Kihül a szíved,

Hogyha mindig józan,

Ha csak a második

Vagyok neked a sorban,

Ámor még itt van,

De régóta szótlan,

Mert csak a második

Vagyok neked a sorban.

 

Refrén:

Ölelj újra

Úgy,mint régen,

Ne kelljen este

A filmet néznem.

Miért hagynánk,

Hogy véget érjen?

Legyél a vágyam,

S szenvedélyem.

Lehet az esténk

Maga az éden,

Vágyad mától

Ne tartsd féken.

Miért hagynánk,

Hogy véget érjen?

Legyél a vágyam,

Szenvedélyem.

 

Rap rész

Az Élet egy játék, s ha vesztésre állunk,

Ködbe vész lassan a legszebb álmunk.

A lényeg az álom,mit valóra váltunk,

Ha hűvös az éj akkor se fázunk.

Ne rejtsd el szíved,csak ennyit kérek,

A gyengék és gyávák élni félnek.

Intsünk búcsút a hűvös éjnek,

Lelkemhez érsz, lelkedhez érek.

 

A fő fogás mit sem ér,ha sótlan,

Valódi ízekre éhezünk,

A boldogságot nem árulják boltban,

Szívünkben bármikor rálelünk.

Rám leltél , mint Júliádra,

Pedig nem vagy Rómeó.

Udvaroltál sms-ben,

A módi mindig változó.

 

Bridge:

Kihül a szíved,

Hogyha mindig józan.

Ha csak a második

Vagyok neked a sorban,

Ámor még itt van,

De régóta szótlan,

Mert csak a második

Vagyok neked a sorban.

 

Refrén:

Ölelj és csókolj

Úgy,mint régen,

Ne kelljen este

A filmet néznem.

Miért hagynánk,

Hogy véget érjen?

Legyél a vágyam,

S szenvedélyem.

Lehet az esténk

Maga az éden,

Vágyaid mától

Ne tartsd féken.

Miért hagynánk,

Hogy véget érjen?

Legyél a vágyam,

Szenvedélyem.

  Ha mindössze várod,

Jobbra forduljanak a dolgok,

Korábban nem leszel,

Csak sohanapján boldog

Tudom, a műboldogságot,

Megveheti bárki,

De ettől még nem fogok,

Érte sorban állni.

Bridge:

Akkor se kéne,

Hogyha ingyen adnák,

Istentől a Földön,

Fényévekre laknák.

Refrén:

Semmilyen drog

Nem csalhat lépre,

Nekem épp elég,

Az élettől betépve.

Tied a döntés,

Válaszúthoz érve,

Nekem épp elég,

Az élettől betépve

Maradok önmagam,

S nem a kábulat bábja,

Az emberségemet,

Mért dobnám kukába?

Olyan lenne mintha,

Aranyat szórnék szemétbe,

Ha jön a kábulat vége,

Mondd, vajon megérte?

Bridge:

Nekem akkor se kéne,

Hogyha ingyen adnák,

Istentől a Földön,

Fényévekre laknák.

Refrén:

Semmilyen drog

Nem csalhat lépre,

Nekem épp elég,

Az élettől betépve.

Tied a döntés,

Válaszúthoz érve,

Nekem épp elég,

Az élettől betépve.

  Mikor lelkemre húztam

Egy nagykabátot,

A zsebébe gyűrve

Az összes álmot,

Csak ültem a széken

Tévét nézve,

Pedig a műsornak

Régen vége.

A valóság így lesz,

Előnyből hátrány,

Szívemen nincs már

Napfényes sétány,

Elvoltam úgy,mint

Gangon a mogorva páfrány,

De mióta itt vagy,

Létem 3D-s látvány.

Bridge:

Mikor lépdelsz felém kecsesen egyre,

Nagykabátom a földre hull.

Szívem olyan, mint egy izgatott lepke,

S repülni vágyik piszkosul.

Refrén:

Ami most átjár, úgy jó, ha éget,

Ölelj át gyorsan,hogy ne érjen véget.

Valódi lettél, nem csak egy álom,

Nógat egy érzés...,te vagy a párom.

Néha az élet

Csak egyszerű képlet,

Üresen hagyom

A hülye tévés széket.

Repülnék hozzád,

Két jó nagy szárnyon,

De havas a csizmám,

Hát siklok majd szánon.

Bridge:

Mikor lépdelsz felém kecsesen egyre,

Nagykabátom a földre hull.

Szívem olyan, mint egy izgatott lepke,

S repülni vágyik piszkosul.

Refrén:

Ami most átjár, úgy jó, ha éget,

Ölelj át gyorsan, ne érjen véget.

Valódi lettél, nem csak egy álom,

Nógat az érzés...,te vagy a párom.

Gyorsul a légzés, télen és nyáron,

Már nem is kérdés, te vagy a párom.

Ami most átjár, úgy jó, ha éget,

Ölelj át gyorsan, ne érjen véget.