Zenekar és zeneszerző kerestetik

Mondd, mi lesz veled,

Ha futtában kell szeretni,

Ha túl sok terhet cipelsz,

De ritkán állsz meg pihenni.

Rohanó világban élünk,

Takarózhatsz ezzel egyre,

De a gépek árnyékában,

Maradj mindig ember.

Bridge:

Az igazán fontos dolgokat

Engedd magadhoz közel,

Legyél a legjobb változat,

A hitetlennek a jel.

Refrén:

Adj időt magadnak,

A csendből szőtt szavaknak,

A szívnek, és a dalnak,

Csak adj időt magadnak.

Adj időt a percnek,

S ha együtt átölelnek,

Béklyók szétszakadnak,

Adj időt magadnak.

Hiába érkezel,

Ha téves úton jársz,

S néha úgy haladsz,

Ha egy helyben állsz,

Mégis száguld benned,

Mit úgy hívunk Élet,

A rohanás helyett,

Leld meg most a szépet.

Bridge:

Az igazán fontos dolgokat

Engedd magadhoz közel,

Legyél a legjobb változat,

A hitetlennek a jel.

Refrén:

Adj időt magadnak,

A csendből szőtt szavaknak,

A szívnek, és a dalnak,

Csak adj időt magadnak.

Adj időt a percnek,

S ha együtt átölelnek,

Béklyók szétszakadnak,

Adj időt magadnak.

Az élet lehet kifosztott hajó,

De ami elveszett, még megtalálható,

A lényeg az, hogy jó helyen keresd,

S a szívedben el, sohasem temesd.

A legsűrűbb éj didergő hajnalán,

Sikátor mélyén, kopott bérház udvarán,

Felbukkan bárhol,s rálelhetsz bármikor,

Mert elég egy érzés, a lényeg erről szól.

Refrén:

Ha a szeretet láng lehet, tábortűz legyen,

Gyere ülj le mellé, én is azt teszem,

Kell még egy dal,hogy ne feledd soha,

A szeretet nem más,mint jövőnk záloga.

Mért élnénk csendben,ha egy húron pendülünk,

Ketten, százan ezren ,s gitár is van velünk,

Életre kel a dal,néhány akkord és szavak,

Nem épül több fal,ha a láng velünk marad.

Csak annyit kérek én,legyél az aki legbelül,

A Közöny egy kődarab, s nézd, épp elmerül.

Legyünk egyre többen a tábortűz körül,

Mért lennél más, mint aki legbelül.

Refrén:

Ha a szeretet láng lehet, tábortűz legyen,

Gyere ülj le mellé, én is azt teszem,

Kell még egy dal,hogy ne feledd soha,

A szeretet nem más,mint jövőnk záloga.

Mutassuk meg a világnak,

 kik azok a MAGYAROK,

Csak azért is maradunk,

 mindörökre szabadok!

A fél világ van ellenünk,

 hogy behódoljunk végre,

Azt mondják, ez jó nekünk, 

de nem csalhatnak lépre.

Bridge:

Emeljük magasba,

Mindenki hadd lássa,

Hogyha sárba hullna,

Égő sebként fájna.

Refrén:

Vasmarokkal tartjuk

Évszázadok óta,

S hogy még meddig lesz így,

Isten a tudója.

De azt már most tudjuk,

Hogy mennyit ér a szó,

Ha kimondhatjuk együtt,

LOBOGJ MAGYAR ZÁSZLÓ!

A lúzereknek szerepét

Kiosztanák előre,

De már most szólunk,

Sosem kérünk belőle.

Merre kell majd menni,

Nem mondja meg senki,

Kész van rég a tervünk,

Mit is kéne tenni.

Bridge:

Emeljük magasba,

Mindenki hadd lássa,

Hogyha sárba hullna,

Égő sebként fájna.

Refrén:

Vasmarokkal tartjuk

Évszázadok óta,

S hogy még meddig lesz így,

Isten a tudója.

De azt már most tudjuk,

Hogy mennyit ér a szó,

Ha kimondhatjuk együtt,

LOBOGJ MAGYAR ZÁSZLÓ!

A nézőtér csaknem megtelt,

A színpad még üres.

A darab súlyos címe:

„Gyűlölj, vagy szeress!”

Furcsa egy előadás...

A betanult szöveg helyett,

A színész rögtönöz,

Gyűlöl, vagy szeret.

Bridge:

Az Élet színpadán,

Eddig csak főpróba volt,

Ismerd meg önmagad,

A darab erről szólt.

Refrén:

A Közöny most nem játszik,

Mert szívünk dönti el,

Az éjbe fúllad történetünk,

Vagy fény árasztja el.

Oly sok évszázad után,

A főpróbának vége,

Mutasd meg,hogy ki vagy,

Álarcod levéve.

Felgördül a függöny,

S az Ember színre lép,

A nézők között Isten

Helyet foglal épp.

Ott volt már az Ördög,

A hátsó sorban ülve,

Bizakodott jócskán,

A tenyerét dörzsölve.

Bridge:

Az Élet színpadán,

Eddig csak főpróba volt,

Fedezd fel önmagad,

A darab erről szólt.

Refrén:

A Közöny most nem játszik,

Mert szívünk dönti el,

Az éjbe fúl történetünk,

Vagy fény árasztja el.

Oly sok évszázad után,

A főpróbának vége,

Mutasd meg,hogy ki vagy,

Álarcod levéve.

Mikor a világ nagy részt,

Drogfüggővé válik,

A templomi orgonán,

Már az Ördög játszik.

De azért ne szaladjunk

Ennyire előre,

Pár jobb leosztásnak,

Lehet még esélye.

Bridge:

Míg átérezzük, mért nem leszünk,

Az Ördög játékszere,

Az Élet nem végzetünk,

Mert jóban vagyunk vele.

Refrén:

Ha megragadod,

Azzal taszítod el,

Inkább öleled át,

hidd el, csak ennyi kell.

A nap fényét válaszd,

Az árnyékból kilépve,

Csak így tapinthatsz

Az Élet ütőerére.

Biztos lesz,ki azt mondja,

Az élet összetett dolog,

Nem csak egy láng,

Ami lobog, vagy nem lobog.

De mi van,ha mégis az,

S felemészt majd lassan,

Ha csak törött tégla vagy

Az égig érő falban.